Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Ügyészi fellebbezés 7957. november 4.

Súlyosító körülményt a népbíróság vádlott vonatkozásában nem talált, habár vádlott is a II. r. vádlotthoz hasonlóan a tárgyaláson végig cinikusan és arrogánsan viselkedett, sőt a tanácsvezetö többször figyelmeztetésben is részesítette. Vádlott mindvégig tagadta bűnösségét és azt még az utolsó szó jogán sem ismerte el, a bizonyítékok ellenére is „koholt vádak"-ról beszélt. Az enyhítő szakasz alkalmazása vádlott vonatkozásában, illetve a törvényben megszabott büntetési tétel minimumának kiszabása semmiképpen sem áll arányban a cselekmény súlyával és társadalmi veszélyességével, de különösképpen nem azért, mivel vádlott szándéka a cselekmény elkövetése vonatkozásában a bíróság által is tisztázott, egyenes szándék volt, és családi társadalmi körülményei is a szándék tekintetében megegyeznek a bíróság ítéletével. Emellett figyelembe véve ez esetben is a már fentebb említett Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/1957. számú jegyzőkönyvében foglalt állásfoglalását, a büntetés mértéke feltétlenül enyhének mutatkozik és annak súlyosbítása indokolt. A fentiek alapján tehát a fellebbezési óvás az anyagi büntetőjogszabály helyes értelmével ellentétes, illetve a túl enyhe büntetés kiszabása miatt történt. Győr, 1957. évi november hó. 4. napján dr. Himódi Ferenc (sk.) a megyei ügyész helyettese