Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Kriston Vizi József: A magyarországi játékkultúra állami támogatása a
Kiss Áronnak az 1880-as évek elején közreadott, a magyar népiskolai tanítás történetéről szóló munkája végén „A testgyakorlás" című fejezetben „a játék és a torna pedagógiai értéke" alpontban így fogalmaz: „Játék alatt értjük a szabad, önkéntes - torna alatt a vezényszóval járó, rendszeres testgyakorlatokat... A játék a gyermek szellemi produkciója, mégpedig oly produkció, melyet a gyermek szabadon, minden kényszer nélkül teljesít... A torna úgy tűnik föl énelőttem, mint az abszolút állam előiskolája... A torna magában hitvány pótlék s a játékot sohasem helyettesítheti." 10 Kiss Áron soraiból természetesen sok minden kivehető, csak a testgyakorlás, mai szóval: a korszerű, emberközpontú és átmozgató, frissítő testnevelés elutasítása nem. Tudjuk, hogy a népiskolai tantervben a hat legfontosabb tantárgycsoport egyikét képezte, amely az egyre bővülő oktatási szintek mindegyikében méltó helyet kapott. A Magyar Athléticai Club megbízásából gróf Eszterházy Miksa londoni felhívása és anyagi támogatása nyomán 1877-ben pályázatot írnak ki a honi hagyományos labdajátékok tanítható gyűjteményi feldolgozása céljával, amit aztán Porzsolt Lajos jóvoltából 1885-ben 110 játék szakszerű szabályleírásával meg is jelentetnek." (Kiss Áron könyve ezért nem tartalmaz egyetlen ilyen nemű játékot sem!) Az úgynevezett játékmozgalmat főleg az atléták támogatták, így különösen fontos volt az iskolai játékkultúra elterjesztése szempontjából az állami, minisztériumi beavatkozás, mely elsősorban Berzeviczy Albert nevéhez fűződik. 12 1890-ben a minisztérium egy szakértő bizottság segítségével rendeletben hívta fel az iskolák figyelmét a játékok fontosságára, azoknak a lehetőségekhez igazodó alkalmazására. Az Országos Közegészségügyi egyesület által támogatott ún. játékrendelet segítette elő pl. a labdajátékok iskolai elterjedését is. Az állam e játékok minél gyorsabb elterjesztését, felélesztését játéktanfolyamok szervezésével kívánta elősegíteni. Ezeken gyakorló pedagógusok, elsősorban testnevelők vettek részt. Az első játéktanfolyamra 1893 őszén került sor. Az év elején Csáky Albin miniszter a főváros és minden törvényhatósági joggal felruházott város közösségéhez rendeletet intézett játékterek létesítésének ügyében. „A mozgással járó játék azon eszköz, amely alkalmas arra, hogy az ifjúság lankadtságát eltüntesse, testét, lelkét felfrissítse, a gyermekkoron túl is megőrizze az ifjúságnak oly kívánatos és szükséges elfogulatlanságot és vidámságot... Ily körülmények között az iskolának és a társadalomnak vált kötelességévé a mozgással járó játékot ápolni... Az első teendő: megfelelő játszóhelyeket létesíteni, ahol az ifjúság szabad óráiban üdülést és szórakozást találhasson... A tőke, melyet a közösség a játszóhelyekbe fektet, gazdagon meg fogja hozni kincseit. A játékkedv, melyet beoltunk a fiatalságba, áldásos hatást fog gyakorolni az egész nemzetre... Teljes bizalommal a közösség hazafias áldozatkészségébe számítok arra, hogy a millennium emlékére létesíteni szándékozó intézmények sorában a játszóhelyeknek is teret fog adni. 10 Kiss Áron: A magyar népiskolai tanítás története II. köt. Budapest, 1883. 467-468. p. 11 Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve. Budapest, 1885. - Hasonmás kiadása: Játéktörténeti tanulmányok I. Kecskemét, 1985. 12 Szabó Lajos: Tradicionális játékok a magyar középiskolákban a századforduló előtt. In.: Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok. Budapest, 45-52. p. - Mann Miklós: Kulturpolitikusaink a dualizmus korában. OPKM, Budapest, 1993. 112-113. p.
