Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kriston Vizi József: A magyarországi játékkultúra állami támogatása a

„menedékházak" (azaz a nyári, alkalmi óvodák) gyermekei számára készültek.

6 A már akkor is különböző fenntartók által működtetett, de az 1879-es törvény szellemében egyre direktebb magyarosító szándékot képviselő állami iskolák játékrendjéről és helyzetéről szintén Kiss Áron ad kiváló látleletet, - bár gyanítjuk, hogy a gyakorlati munkában már jóval kevesebben tudtak/mertek a néha igen sarkos elveknek érvényt szerezni. „Menjünk először is a falusi iskolába, mentül távolabb a fővárostól. Vegyünk részt az ifjúság játékaiban, kísérjük el a fiatal legényeket, lányokat a játszóra... Lassan levedlik rólunk, ami a magyart magyarrá tette. A specialitások helyét bizonyos nivelláló európai máz foglalja el, s a nemzeti sajátosságok iránti érzék elvész... Vegyük hát elő most pedagógiai irodalmunk legjobban elhanyagolt ágát, azt, amelyik a játékról szól. Lássuk, mi van ott, minek kellene ott lenni... szóval írjunk a játék ügy reformjáról a pedagógia s a nemzeti élet tekintetbe vételével."

7 Kiss Áron 1880-ban megfogalmazott gondolatait - igaz jóval árnyaltabban, s több más mellett - „A magyar népiskolai tanítás története" című két kötetes, talán egyik legkiválóbb művében tette közzé, s ez adott egyfajta lökést ahhoz, hogy „Tegyük a játékot közüggyé!" címen indítványát a II. Országos Képviseleti Tanítógyűlés el is fogadja (1883. aug. 20-25.).

8 De - amint arról maga a szerző könyvének bevezetőjében tudósít - a Gyűlés által megbízott fővárosi tagok hathatós ténykedése igencsak váratott magára. Jellemző módon (már akkor is?!) miniszteri „serkentés", azaz rendelet kibocsátása szükségeltetett ahhoz, hogy az érdemi munka - ha lassan és döcögve is, de - beinduljon. Kiss Áron nem csak a hetente megjelenő Néptanítók Lapját s az igencsak népszerű Vasárnapi Újság hasábjait használta fel eltökélt szándékának népszerűsítése érdekében, hanem az 1886-ban megjelent segédkönyv, a Paedagogiai Encyklopédia ,játék" fejezetét is ekként zárja: „A játékoknak s a velők járó daloknak a magyar nemzeti nevelés szolgálatában kell állni s ezért a magyar jelleg játéknál, dalnál megóvandó... dobjuk el a bekerült s minden nemzeti érzelem nélküli kozmopolita játékokat, s dalokat és ösmerjük meg és használjuk fel a magunkét."

9 Kiss Áron elszánt szervezőmunkájára jellemző, hogy 1887 januárjának végén még (jogos) kudarcként éli meg a 2000 magyar tanítóból csupán 25-nek a jelentkezését, de hétről-hétre készült részletes útmutatói és finoman, de közérthetően megfogalmazott célzásai - úgy tűnik -, egyre inkább értő fülekre találtak a 48 vármegye sokgyermekes tanítóságának körében. A ma joggal ünnepelt elődünk s társainak játékgyűjteménye végül is jó 3 évvel később jelenhetett meg az akadémia bérházában működő Hornyánszky Viktor anyagi támogatásával. 6 Mann Miklós: Kulturpolitikusok a dualizmus korában. OPKM, Budapest, 1993, 67-71. p. - Lásd még: A kisdedóvónő(kisdedóvó)képző intéztek tanterve A VKM 57.472.sz.(1892.) rendelete. - Vö. még: Fraunhoffer Péterné: Az óvodai játék fejlődése az 1891-1910 közötti időszakban. In.: W. Mikó Magdolna szerk.: Kisjátéktörténet. Vesszőparipáink. 2. Kecskemét - Budapest, 1992. 12. p. 7 Kiss Áron: A játékok paedagogiai szempontból. Néptanítók Lapja, 1880. 16. sz.381. p. 8 Néptanítók Lapja, 1883. 37. sz. 582. p. 9 Kiss Áron: Játék. In. Paedagogiai Encyklopédia. Budapest, 1886. 484. p.