Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a

tanulásra, a fegyelemre, és nem utolsó sorban, az igazi baráti kapcsolatok újraépítésére. Nem tiltják el a számítógépek használatától, erről természetesen nincs szó, csak arról, hogy arányosan mennyi időt töltsenek/tölthetnek a gép előtt, és azt célszerűen használják ki. Más, de hatásában alig tér el az előbbitől. Hivatalokban körbejárva és benyitva az egyes irodai szobákba, tapasztalhatjuk, hogy a titkárnők, pillanatnyi szabadidejükben az általuk használt számítógépen játszanak (tetriszt, passzianszot, admirálist vagy hasonlókat). Ezt a jelenséget sem ítélhetjük kedvezőnek, sem pedig megnyugtatónak és ez a vélemény teljesen független a munkaadó állásfoglalásától, mármint attól, hogy tessék dolgozni. Ez ilyen tevékenység hasonlatos az ablakon kibámuló, ideges ember viselkedéséhez, aki ennek során még folyamatosan nyomogatja, pattogtatja a Parker golyóstollat. Azt hisszük nem kell külön magyarázni az ebben megnyilvánuló unatkozás esetét vagy a céltalan semmittevés káros hatását. Az utóbbi néhány évtizedre jellemző volt egyes játékok felbukkanása és hirtelen magasba szökő népszerűsége majd gyors háttérbeszorulása. Nevezhetjük ezeket divatjátékoknak is. Néhány példát említve: ilyen volt a század első felében a Yo-Yo vagy később a kis dobozkában tologatással sorrendbe rakható 15 db kis négyzet, a Tiki-Taki (a „pattogó" golyók), majd a Frisbee repítőtárcsa (a modern bumeráng) vagy a hula-hopp karika és nemrégen a Tamagocsi sőt, maga a Bűvös kocka, és a Barbie baba is ilyen sorsot követett. Talán a két utóbbi, de különösen a Barbie baba, sokféle kivitelével és változatával igyekeztek meghosszabbítani a túlélést. Nem egyszer ízléstelen módon is például a terhes vagy pisilő baba megoldással. Utóbbi játékkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy az európai kislány vagy nő ideáltól elütő kivitel/megvalósítás sok nehézséget okozott a hazai családokban is. Egyszóval ezen játékfajták, tündököltek majd rövidebb-hosszabb idő múlva vissza estek egy átlagos szintre, nem állítjuk, hogy eltűntek volna, nem, arról nincs szó. A továbbiakat már csak félve merjük kimondani (anélkül, hogy a lelkes rajongók és használók táborának kedvét szegnénk), hogy a sporteszközök közül, korábban a Roli vagy Fogyi görgő, a gördeszka, manapság pedig az egysoros görkorcsolya és a roller került illetve kerül ilyen helyzetbe. Ehelyütt még egy érdekes jelenségre kell felhívnunk a figyelmet, arra, hogy a különösen nagy sikert elért játékok a kiugró csúcs után körülbelül 7-9 évvel ismét az érdeklődés középpontjába kerülnek. Ez azután ismételt módon később is előfordul, mintegy periodicitás figyelhető meg a visszatérésben. Az igen kedvezőtlen, de mégis létező, új játék fajta vagy inkább stílus az agresszív játék. Ezek megjelenését a 60-as évek végétől eredeztethetjük, amelyek iniciálásában, majd elterjesztésében a vizuális média, a televízió működött közre. Ha úgy tetszik, kizárólag a TV tehet róla. A háborús cselekmények rendszeres bemutatása, a terrorista események egyenesben való közvetítése, majd ugyanilyen stílusú jelenetek és kegyetlenkedések akciófilmek keretében való bemutatása automatikusan ráirányította a fiatalok figyelmét ezen jelenetekre. Még a gyerekeknek készült rajzfilmeken is ezeket láthatjuk. Innen már csak egy lépés volt az ezeket modellező játékok piacra dobása illetve ezek gyerekek közötti utánzásához szükséges kellékek gyártása. Fegyverek és sisakok, tőrök és kapcsolódó más felszerelések árusítása, gondoljunk itt a szilveszteri petárdákra vagy a házi tűzijátékokra, így vált lehetővé a képernyőn látható helyzetek utánzása, lejátszása. Mondani