Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a

kategóriába tartozóan, alapvetően tehát nem ezeket értjük, hanem azokat, amelyek kapcsán még az anyagok kiválasztását és elemi megmunkálásukat is a játékosnak kell elvégezni. Már az elkészítés is örömet okoz, nem csak a végeredménnyel való játszás. A helyzet azért mégsem vészes annyira, ugyanis az utóbbi évtizedekben jelentősek voltak a népi kismesterségek megismerésére és gyakorlására tett erőfeszítések. Ezek hatását és súlyát azért is fontos hangsúlyozni, mert mindez hozzá járul a mai világban bátorított, mégis hiányos, barkács hozzáállás erősítéséhez, a kézügyesség fejlesztéséhez. Modernkori felnőtt életünkben ugyanis egyre jobban rászorulunk a háztartási eszközeink magunk által történő javítására, ehhez pedig jó előtanulmányokat biztosítanak a korábbi, saját készítésű játékokkal szerzett tapasztalatok. Nagy ugrást jelentett a 1976-ban szabadalmat kapott és a 80-as évek elején színre lépett és Rubik Ernő által kitalált, eredeti megoldású, bűvös kocka. Érdekes módon ez első helyen szellemes műszaki alkotás és csak másodsorban játékeszköz. Világszerte játékként vált ismertté. Igaz, hogy egyszemélyes játék volt, és legsikeresebben az általános iskolás gyerekek birkóztak meg vele, de rövid idő alatt nagyon népszerű lett. Ettől kezdve Magyarországon egyszeriben megváltozott minden. Hódítani kezdtek a szoliter játékok. Egyszemélyes játékokkal is megvalósítható a versenyzés, ebben az esetben nem a partner játékost kell legyőzni, hanem a korábbi saját eredményeink felülmúlása a cél. Szinte társadalmi mozgalom bontakozott ki, mindenki igyekezett valami új játékot kitalálni, túlnyomó részük azonban epigon (valamilyen szempontból az eredeti ötlet utánzása) volt. A Szabadalmi Hivatalhoz óriási mennyiségű bejelentés érkezett, azonban ezek körülbelül 6-8 %-a részesült szabadalmi oltalomban, a többi ötlet nem bizonyult eredeti megoldásnak. Első pillanatban kizárólag mechanikus, manipulatív játékoknak tűnnek, azonban belemerülve derül ki, hogy nem annyira ügyességet igényel, mint inkább körültekintő, elmélyedt, logikus gondolkodást! A nyolcvanas évek az elektronikát hozta előtérbe. Valamire való játék már nem nélkülözhette a miniatűr villanymotort, az elektronikus vezérlést, sőt a rádióirányítást sem. Korábban a modell játékok, például az autók, még csak látványjátékként szerepeltek, talán a szirénázó mentőautó volt az egyetlen kivétel, mely szerencsére mára már nem borítja fel a családok nyugalmát, vijjogásával. A mechanikus építőjátékok elektromos, sőt elektronikus kiegészítő készletek nélkül már nem is állják meg a helyüket. A beszélő babák már nemcsak előre rögzített szöveget voltak képesek visszajátszani, hanem tetszés szerinti rámondott, nem túl hosszú, beszédet tudott reprodukálni. Az elektronikus hangszerekről éppen csak a teljesség érdekében szólunk, pedig az ilyenekből is sokféle és igen nagyszámban létezik. Ugyanakkor a fejlődés előtérbe hozta a robot jellegű játékokat, ezek a század végére már minden képzeletet felülmúló tulajdonságokat mutattak fel. A Sony által, az elmúlt években kifejlesztett házieb, az AIBO, kis túlzással azt mondhatjuk, már majdnem jobb, mint egy igazi kutya. Az elektronikus játékok története a számítógépes sakkprogramok elkészítésével kezdődött, még az 50-es évek második felében, ami mára elvezetett az univerzális sakk automatákhoz. Ezekkel már a legkiválóbb sakk mesterek is gyakorolhatnak, sőt nem is győznek mindig a gép ellenében. Mégis, min-