Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a

den nagyszerűségük ellenére, legtöbbjük az egyszemélyes, szoliter játékok kategóriájába tartozik. A számítógépes játékok zöme lövöldözős, a gyors reflexeket próbára tevő elveken alapulnak, igaz ez még akkor is, ha például autóversenyzést vagy repülőgép vezetést szimuláló programrendszerekről van szó. Az ún. reklámjátékok külön kategóriát jelentenek. Már a század elején is megtalálhatók voltak, akkoriban a legkülönbözőbb profilú cégek, főként a kereskedők éltek ezen lehetőséggel a vevőkörűk megtartása vagy pláne növelése érdekében játékokkal ajándékozták meg vevőiket. Élelmiszer- és vegyeskereskedők, kínáltak a vásárlást követően efféle kisjátékokat, még olyan extrém üzletágak mint gyógyszertárak is osztogattak türelemjátékokat. Hamarosan egyre szélesebb körben terjedt el ez a szokás. A gyerekeken keresztül könnyen bűvkörükbe lehetett vonni a vásárlókat. Egyszerűbb esetben képeket, kivágni való kirakójátékokat, kifestő füzeteket csomagoltak a vásárolt árúk mellé. Mára ez bevett szokássá, előállításuk kifejlett iparággá vált, tipikus mai példája ennek a Kinder-tojás vagy az amerikai kosárlabda játékosokat ábrázoló és szinte laponként megvásárolható kártyasorozat. Az utóbbiak már el is szakadtak a tényleges kereskedői ún. promóciós célú játéktól, külön álló életet élnek. A reklámjáték az üzleti életben is elterjedtté vált, ahol már nem a gyerekeknek okoztak örömet vele, hanem felnőtteknek juttatták, az üzleti partnereket ejtették ámulatba szellemes, ügyességi vagy türelemjátékokkal. Ezt azután állandóan a kezük ügyében tartottak, a rajtuk lévő cégfelirat pedig, ily módon, mindig szem előtt volt és hirdette a céget. A játék egyéni és társadalmi feszültségek idején is jó szolgálatot tettek, feledtették a pillanatnyi gondokat vagy tragédiákat elterelték a figyelmet, mondhatnák egyben gyógyszerként is szolgáltak a történelem viharaiban, vérzivataraiban. így volt ez például már a Dél Afrikai háborúk során a XIX. szd. elején, láthattuk ezt egy az akkori időkre, harcokra, szekértáborokra emlékező jelentős dombormüven, ott a háttérben kiemelt szerepet kapott a társasjátékot játszó gyermekek csoportja, miközben a családok férfitagjai élet-halál harcot folytattak. De, nem kell olyan távolra menni, magyar várakban a fennmaradt asztalok lapjára bevésett malomjáték ábra tanúskodik, az egykori játéktábláról, melyekkel harcok szüneteiben a katonák játszhattak. Más. A II. világháború végén, a német megszállás és a háborúból való kiugrás idegfeszítő perceiben az ország sorsát megfordítani akaró kormányzó, mintegy „kábítószerként", a kártyázást, a bridzsezést választotta. Még szomorúbb helyzetben, a koncentrációs táborokban, például Auschwitzban - amikor az elhurcoltak élete hajszálon függött és legtöbbjük tragédiája előbb-utóbb bekövetkezett a velük lévő gyerekek játékba fojtották izgalmukat, feledtették a magánosságukat. Több írásban is megjelentek, ezekre vonatkozó visszaemlékezések, amelyek hasonló helyzeteket idéznek vissza. Külön kell szólnunk a játékok kivitelében, megvalósításában felhasznált anyagokról. A század elején még a növényi eredetű anyagok álltak a sor elején, ezek között is a faanyagok. A papír, a karton és a textil alkotta következő csoportot. A fémből, azon belül is a bádogból készült játékok jelentős helyet foglaltak el. Ezt követték a porcelán és az agyagból égetett kerámia eredetű, modell jellegű eszközök. A formázható agyag, a gyurma, mint a gyerekek által megmunkálható anyag kedvelt játszási lehetőséget kínált. A helyzet fokozatosan