Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a

Szentiványi Tibor Játékok és játszás a 20. században Visszatekintés, körkép és értékelés Vizsgálódásunkban arra keressük a választ, hogy mi jellemezi a mögöttünk lévő században a játszást? Milyen eszközökkel játszottak hazánkban, milyen szokások uralkodtak e tekintetben és hogyan hatott ez a társadalomra. A technika óriási mérvű fejlődése milyen változásokat okozott és a kapcsolódó pedagógia miként alkalmazkodott az új helyzethez? Szólunk a környezet, a történelem hatásairól, mindezek hogyan érvényesültek a játszás területén? Elkényelmesedő, ugyanakkor rohanó tempójú világunkban elfelejtettünk-e játszani vagy pedig pont a fordítottja igaz, minden fajta tevékenységünkben felbukkan a játék? Megközelítésünkben a kronológiai sorrend vonalán haladva, a család, a társadalom legkisebb elemi összetevőinek szintjéről indulunk el. Századforduló táján, a millennium idején, még a három generáció együttjátszása volt a jellemző és a család, még valóban család volt. A kispolgári jóléti szint lehetővé tette az önfeledt játszást, mind anyagilag, mind az erre fordítható időt tekintve. De vidéken, és falun is ugyanúgy kisugárzott a nyugalmas élet hatása a játszásra és a játékokra. Természetesen utóbbi helyeken több volt a mozgásos-játék és domináltak a maguk készítette játékeszközök. A hazai játékkínálatra rányomta bélyegét a német ipar által szállított választék. Akkoriban volt még friss a Kiss Aron által megjelentetett „Magyar gyermekjáték-gyűjtemény". Ez a mű Nagy-Magyarország egész területéről származó énekes, verses, mozgásos és részben eszközös játékokat mutatta be. Közép-Európában akkoriban úttörő munkának számított egy ilyen alapos, átfogó, kézikönyvként használható gyűjtemény. Értékét jelzi, hogy az óvónők száz év után is (!) ebből dolgoznak. Elszórtan ugyan, de akkoriban létezett néhány játékgyártó műhely, amelyek ambiciózus, lelkes mesterek vezetésével működtek, bár többségük inkább a főváros és vonzáskörzetében volt található. Ezekben leginkább fa- és textiljátékok készítésével foglalkoztak, távolabb, a Felvidéken, még lemezből készült babaedények is előkerültek a műhelyekből. Ipari szinten, nagyobb tételben azonban ilyenekkel nem találkozhattunk. Játékkereskedő viszont már sokkal több volt, néhány, (például a Haris Bazár vagy Liebner bácsi játéküzlete, mindkettő a fővárosban) jelentős hírnevet is kivívott magának. jUgyanakkor említésre méltó, hogy az óvodákban egyre gyakrabban kapott helyét a játék, munkatervükben a bodzabél, a pálcika, az agyag vagy a só-gyurma, a papír és más elemi anyagok felhasználásával készített játékok bőven szerepeltek. Gondot fordítottak a kézügyességjátékos fejlesztésére. Az udvaron játszható mozgásos és labdajátékok már a századforduló előtt is jelentős szerephez jutottak. Abban az időben még nem működtek olyan nagy számban óvodák, mint manapság, mivel az ilyen irányú igény se volt jelentős, vidéken pedig, a nagyobb városokat kivéve, szinte alig léteztek. Ezt a nyugalmas időszakot szakította meg a világháború. Egyszeriben minden megváltozott. Ettől kezdve már kevesebbet tudtak játékok beszerzésére fordítani a családok,