Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Szentiványi Tibor: „Játékok és játszás a

még ha a választék nem is szűkült be jelentősen. A szülők mégis igyekeztek mindent megadni gyermekeiknek, mondván a gyerekek ne érezzék az élet terheinek növekedését. Tehát a játékok mégse hiányoztak, talán nagyobb megbecsülésben volt részük. A két háború között már sokat változott a helyzet, egyre több fémlemezből készült ún. bádogjáték került piacra, nem mintha korábban ezek ismeretlenek lettek volna, de ettől kezdve egyre mívesebbé váltak. Az óraműves vasutak kedvelt fiújátéknak számítottak. A lányok babái is egyre igényesebbek lettek. Porcelánfejű babák, csakúgy, mint korábban is, inkább a tehetősebbek gyerekeinél voltak megtalálhatók. Babaszobák és a főzőcskézés kellékei hagyományos módon voltak jelen, legfeljebb a kivitel módja vált korszerűbbé. Az alkotó, építőjátékok egyre nagyobb teret hódítottak. És a fémépítő játékok általános közkedveltségnek örvendtek. Mindemellett a maga-készítette játék elterjedtsége ebben az időben még alig csökkent. Viszont jelentősen megerősödött a táblásjátékok iránti igény. Az együttjátszás, legalább is a közel egykorú pajtások bevonásával, kedvelt elfoglaltság volt. Az optikai játékok, mint például a vetítő szerkezetek is kezdtek elterjedni, eleinte állóképek, majd mozgóképek kivetítésével, persze csak kézzel működtetett módon. A papírból készített játékok, kivágós és hajtogatós vagy kiszínezni való ábrák mindig is kedvelt eszközei voltak a játszásnak. Ehhez az időszakhoz tartoztak a játszásra ingerlő, illetve tanító könyvek és a klasszikus mesekönyvek. Utóbbiak is régóta kedveltek voltak, de ebben az időben rohamos elterjedésüknek lehettünk tanúi. A második világháború és az azt közvetlenül megelőző időszak alaposan átrendezte a játékfajták súlypontját. A harci járművek, a katonák, az ágyuk és várak egyre gyakoribb elemei voltak a gyerekek játékainak vagy polgári értelemben, a gyerekszobáknak. Ólomkatonák ugyan már nagyon régen szerepeltek a készletekben, a harmincas évek végén a kivitelűk azonban már sokkal igényesebbé vált, igazi szoborszerű alkotások voltak. Az egykori 33 mm-es, „nürnbergi méret" mellett már számtalan egyéb méretarányú figura került forgalomba. Elsősorban a 60-77 mm magas katonák domináltak, majd később a modell vasutazás miatt az egészen apró, 20 mm-es, sőt 10 mm-es figurák is megjelentek. Utóbbiak azonban csak a század második felében váltak elterjedtté. Elektromos játékok - akkoriban - egyedül a modell vasút terén voltak találhatók. Lányok esetében nem változott ennyire drasztikusan a játékok választékának összetétele, sokféle textiljáték, első helyen a különféle babák, a háztartást, különösen a konyhai tevékenységet modellező eszközök szerepeltek. A kézre húzható kesztyűbábok és az azokat kiegészítő kis színpadok kedveltté tették a bábozást. Utóbbi annyira népszerű lett, hogy egy-két közismert óvónő (például Lakatos Emília) bemutatóit még a rádió is közvetítette. Ekkortájt alakult meg Budapesten az első Bábszínház is, melynek vezetője Rév István volt. Talán a gyermekek bűvészkedése volt a legkortalanabb játékos elfoglaltság, amivel minden időben szívesen foglalatoskodtak. A hazai játékkínálat fokozatosan bővült. A II. világháború után, az 50-es évek elején, még Játéktervező Intézet alakult Budapesten és működött néhány évig. Célja az akkoriban még nem létező játékgyártás fellendítése, a termelést, a szocialista életstílust támogató játékok létrehozása és egyáltalán a nagyon szegényes választék bővítése volt. Szerencsére az élet magától megoldotta ugyanezt a feladatot különö-