Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)
Márfi Attila: Sörfőzés Pécsett a XIX. században
szabályozták. Mezopotámiában pl. több, mint 70 féle seritalt főztek, de az Isteneknek kijáró mézédes Naspú sört 7 csak az arisztokrácia fogyaszthatta. Ugyanakkor Egyiptomban a sörválaszték messze felülmúlta a mezopotámiait. 8 Annak ellenére is állítható ez, ha a két nagy folyammenti civilizáció fennmaradt forrásait tekintjük: ugyanis Mezopotámiában az írásos dokumentumok, míg Egyiptomban a sörkészítés különböző fázisait bemutató ábrázolások maradtak fenn. Az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban őrzik (többek között) azokat a fából és mészkőből faragott, festett egész alakos szobrokat illetve szoborcsoportokat, amelyek szinte az összes munkafázist ábrázolják. 9 A Kr. e. 3. évezred közepén az 5. dinasztia alatt élt egyiptomi arisztokrata Ti szakkarai masztabájában viszont háromsávos relifen valóságos sörfőzdét csodálhatunk meg. 10 Ugyanakkor a piramisok gazdag képanyagainak Ozirisz ábrázolásai között olyan képi megjelenítéssel is találkozhatunk, amelyeken az egyiptomi Főisten testéből felszökő gabonaszárak sarjadnak. Sőt a sírmellékletek között gyakran találtak a régészek úgynevezett Ozirisz-téglákat hajtatott gabonával, illetve Oziriszt ábrázoló gabonamúmiákat is. 11 A sör kultikus értelmezése és jelentéstartalma a kereszténység megjelenésével fokozatosan visszaszorult. A sör fogyasztása a középkorban is megmaradt, sőt a legnépszerűbb ital volt a bor mellett, viszont elvesztette azt a mitikus értékrendet, amely az ősi folyami kultúrákban végigkísérte. A seresitalok fogyasztása a későbbi korokban egyre inkább profanizálódott, ugyanakkor a társas együttlétek elengedhetetlen italává vált. A középkor első szakaszában a sörfőzés az egyházak, pontosabban a különböző kolostorok kiváltsága volt. Részint, mert a szerzetrendek gyógyító tevékenységének 12 is része volt a sörfőzés, főleg a nagy pusztító járványok idején, amikor a vizet csak felforralva fogyaszthatták. Ugyanakkor a kolostorok rendelkeztek azzal a szakmai tudással és technológiai feltételrendszerrel, amelynek birtokában jó minőségű sört főzhettek nagyobb mennyiségben. Tehát a sörfőzés ekkor kolostorok és ispotályok mellé rendelve működött. A középkori városfejlődés részeként azonban ez az egyházi kiváltság is elvilágiasodhatott, azaz megjelentek nagyobb számban a sörfőzdék, sőt NyugatEurópában a sörcéhek is. S ha az előadásom szűkebben vett régióját, azaz Pécs városát tekintjük, akkor a sörfőzés ezen formáival is találkozhatunk. 7 A sumer Istenek kedvenc mézédes italának aromáját datolyáié, datolyamust hozzáadásával érték el. Ezzel tulajdonképpen a sör cukorfokát, alakoholtartalmát is növelték. A datolyán kívül más gyümölcsök édes nedve is használatos volt Sumerben, de Egyiptomban is. Gaál Ernő: A sör. Lm. 99. 9 Az Istenkirályok kora. Bp., 1993. Szerk.: Takács Ferenc. 74-75. James Putnam: Múmiák. Bp., 1999. 30-31. 10 James Putnam: Lm. 30-31. 11 Uo. 35. 12 Mezopotámiában a gyógyításban is használatosak voltak a seresitalok, olyan formában, hogy a különböző gyógynövényekből és ásványi anyagokból nyert kivonatokat sörbe keverve itatták meg a rászorulóval.
