Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

tevékenysége a polgári osztályok és az ezek között létező hitfelekezetek fegyveres megtámadásánál nem egyéb. Hogy ki is volt Fáber Oszkár? Egy ellentmondásos, karrierjének mindent alárendelő, a 20. századi magyar történelemben epizódszerepet játszó politikai figura. Előzetes letartóztatása alatt a börtönben írt például „megtérését" ecsetelő leveleket Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek, kereszténységének hangoztatásától remélve a nagy hatású főpap támogatását. Ugyanakkor családtagjainak arról számolt be, hogy bár bizonyos a szabadon bocsáttatásában, a kereszténységgel fémjelzett politikai kurzust mélyen megveti. („Szabad leszek analfabéták, gaz stréberek, konjunktúravadász kaméleonok között! [..,] Meg fogjátok látni, a magát kereszténynek mondó kurzusnak nagy eredménye lesz: az eddigi néhány becsületes ember becstelen spekulánsként vagy vörös és fehér gazt egyaránt ostorozó Krisztusként fog feltámadni.") Ugyanígy ítélte el vagy istenítette a kommunizmust és a szociáldemokráciát is, ha pillanatnyi érdekei úgy kívánták. Fáber Oszkár 1921-ben az említett 415 fős fogolycsere-transzporttal a Szovjetunióba távozhatott. Az első adandó alkalommal azonban, minden bizonnyal egy munkásdelegáció tagjaként Ausztriába szökött, mert nem kívánt kommunista országban élni. 1942-ben halt meg. Esete mégis tanulságos: pere felhívja a figyelmet az 1919-es Tanácsköztársaság utáni megtorlás természetére és erkölcsileg védhető, jogilag súlyos kérdéseket felvető hátterére, valamint arra is, hogy a szélsőséges diktatúrák utáni „rend"csinálás nagyon mély politikai, jogi és erkölcsi dilemmákat vet fel. Olyanokat, melyek továbbfűzik a pilátusi dilemmát: nemcsak arról van szó, hogy „micsoda az igazság?", hanem arról is: megteremthető-e, kiszolgáltatható-e egyáltalán az igazság akkor, amikor egész államalakulatok, pontosabban katonákra, tisztviselőkre, közigazgatási apparátusra és végső soron: egyének millióira épülő politikai rendszerek felett kívánja egy következő rendszer kinyilatkoztatni. Források és irodalom Az 1. fejezet elején említett, a Tanácsköztársasággal kapcsolatban az 1989-es rendszerváltáskor megjelent - helyenként eltérő hangsúlyozása - vitacikkekből ld. pl.: SALAMON KONRÁD: Kérdőjelek 1918-19 kapcsán. In: Hitel, 1989. 5. sz. 28-29. p.; SZABÓ ANDRÁS GYÖRGY: Egy „nacionál-bolsevista" forradalom. In: Kritika, 1989. 3. sz. 9-10. p.; KENDE JÁNOS: Feltételes múlt. [Vicsotka Márton riportja.] In: Vasárnapi Hírek, 1989. március 19. 7. p.; BARNA JENŐ: Mindenkihez. In: Úton, 1989. március 23. 3. p. stb. Hajdú Tibornak az elmúlt években megjelent, historiográfiai áttekintést és elemzést nyújtó írásaiból ld. pl.: HAJDÚ TIBOR: A Tanácsköztársaság helye a magyar történelemben. In: Múltunk, 1994. 1-2. sz. 3-16. p.; illetve ld. még rövidebb cikkeit: Uő: A tanácsköztársaság mai szemmel. In: História, 1992. 7. sz. 26-28. p.; UŐ: A Tanácsköztársaságról. In: Magyar Hírlap, 1993. 66. sz. melléklet IV. p.; Uő: A Tanácsköztársaság a történetírásban. In: História, 1999. 4. sz. 13-15. p. Ld. még a témában: PACH ZSIGMOND PÁL: A Tanácsköztársaság - mai szemmel. In: Eszmélet, 1997. 33. sz. 139-140. p. Az utóbbi évek forrásfeltáráson