Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN

Az „ egyetemet letartó rab-igá "-nak, a Metternich-c'mkosok eltakarításának a szükségességéről kívánták tehát meggyőzni a kijelölt minisztert. „Mert ma is azon unalmat és bosszankodást okozó nevelési rendszer uralkodik itt — mondták — amit (még) a jezsuiták dolgoztak ki, ... s míg (itt) reformok nem fognak történni, nem hallgathatja az ifjúság tovább azon elavult eszméket, amelyeket a sarlatánok csak a cenzorok segítségével tarthattak fenn ". Eötvös a források egybehangzó tudósítása szerint nem került szembe a felhevült közvéleménnyel, ellenkezőleg, a privát-docensek kinevezésére, valamint a vizsgarend átalakítására, az oklevelek kiadásával járó anyagi terhek megszüntetésére tett ígéretet, majd bizalmat kért a „minisztériumnak ily serény" jövőbeli lépéseihez (P.H. 1848. 301. p.). A szenvedélyek persze alig csitulhattak, hiszen az Eötvös vezette minisztériumnak még nem volt módja a kívánt intézkedések megtételére. A felelős minisztérium kinevezéséhez (ápr. 7.), a márciusi törvények megerősítéséhez (ápr. 11.) azonban igencsak hozzájárulhattak a Pesten zajló események. Ezekben a napokban tetőzött ugyanis az egyetemi mozgalom második hulláma, amelyről a hírek úgyszóltak, „az egyetemben az ifjúság folyvást revolutióban van " (MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE ápr.3.). Hiába rendelte el tehát a Helytartótanács a prelegálások újrakezdését, az ifjúság hol itt, hol ott tüntetett. Az orvoskari Csausz Mártont például nagy ovációval köszöntötték, a protektorainak jóvoltából katedrán ülő Lenhosséket pedig tettleg kiűzték a teremből. Időközben a feltüzesedett politikai légkör megpecsételte az ifjúsági tömegmozgalom és a Márczius Tizenötödike szövetségét. Kiterjedt persze ez a szövetség a közép- és főtanodai petíciós mozgalom egészére, amely az egyetemi tömegmozgalom második hullámát kísérve ismét erőteljesebben jelentkezett. Ebben az időben érkezett például a pozsonyi akadémiai jogászok Eötvöshöz intézett levele, amely az „ életre alkalmas " tanszakok kialakítását és a régi rendszerű oktatás mielőbbi berekesztését követelte. Hasonló értelemben lépett fel a pécsi és az egri főtanoda VKMhez címzett petíciója, a temesvári bölcsész hallgatók közkívánata is. Eszmeileg tisztább és erősen antiklerikális állásfoglalások is születtek az újabb vidéki megmozdulások során. Ennek példáját mutatja az idézett győri akadémiai tanács, valamint a nagyváradi főtanodai összes ifjúság levele az oktatásügyi miniszterhez. A pesti forradalom apálya azonban rövidesen szembetűnővé lett az ifjúsági mozgalmak területén. Valójában persze a közép- és főtanodai lelkes ifjúság forradalmi lendületének a kielégítetlensége viszonylag hamar jelentkezett. 1848. április végéig az Eötvös vezette minisztérium jobbára magáévá tette még a tettleg kivívott változásokat. Május első felében viszont főként az egyetemi karokon kibontakozó petíciós mozgalom harmadik hullámával került szembe a kormányzat. Az orvos-sebészek egy sor kielégítetlen igénye indította el ezt a folyamatot, miután küldöttség útján — immár ismételten — Eötvösnél jártak az indokolatlanul magas szigorlati és promoció-díjak felszámolása érdekében. Eötvös „azonnal, még holnap kiadandó" intézkedések ígéretével akarta megnyugtatni a felkorbácsolt kedélyeket. Április utolsó napjaiban azonban a minisztérium ellen fordult a radikalizálódó egyetemi