Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN
gát ennek ellenére alább még érdemes lesz közelebbi megvilágításba helyezni. Valójában ugyanis a márciusi törvényhozás egészéről tudjuk, hogy az a pesti forradalom hatása alatt keletkezett. A forradalom első napjainak a szembetűnő ellentmondásossága dacára most már valóban megindult a márciusi törvényhozás. Vagyis az utolsó rendi országgyűlés máris megkezdte az ellenállva alkalmazkodást, amikor a pesti forradalom elleni fellépést hangos szóval kifejezve egyidejűleg maga fogott a legégetőbb társadalompolitikai feladatok megoldásához. Sok mással egyetemben tehát az „egyetemrőlszóló törvény" is a pesti forradalom kívánatainak a hatása alatt keletkezett (VASVÁRJ P.). Alig néhány hét leforgása alatt az utolsó rendi országgyűlés legiszlációs munkájának az eredményeként több mint harminc alapvető jelentőségű törvény született, és ez valóban tekintélyes teljesítmény törvényhozó testülettől, amely ráadásul nem is a forradalom szülötte volt. A gyökeresen megváltozott belső és külső feltételek hatása azonban, hogy „nincs többé idő hosszas tanácskozásra, avagy éppen halogatásra" (VUKOVICS S.). Miután a gyűlés maga is tudomásul vette éppen a pesti forradalom 12 pontos követeléseinek a preambulumában foglaltakat, hogy „...a létező állapotok tovább nem maradhatnak" fenn. Mindez egy kibontakozó, megkésett polgári átalakulás korszakában játszódik le, amely ráadásul születése pillanatától rákényszerült a nemzeti függetlenségi harc vállalására is. Meg nem másítható pozitív elismerésünk fenntartása mellett mégis közelebbi vizsgálódás tárgyává kell tenni azt a vitát, amely például az 1848. évi 19. tc. megalkotásának útját kísérte, amely egyben a korabeli közvéleményt orientálta, illetve végső soron meghatározni lett volna hivatott hazánkban a tudomány felszabadításának mikéntjét. Egyáltalán az 1848. évi 19. tc. alapját képező törvényjavaslatnak még a rendi országgyűlés berekesztése előtt történő tárgyalásában feltétlenül azt a törekvést kell látni, hogy a rendek az egyetemi mozgalmak gyors kielégítését is magukénak akarták tudni, ami egyébként érthető, miután egyik oldalon a pesti forradalom nyomása, a másik oldalon pedig a pesti egyetemi ifjúság (vagyis a nemzeti értelmiség) leválasztásának a szükségessége tudatosult a közgyűlés munkájában. Mindeddig egyoldalúan túlhangsúlyoztuk persze a pesti magyar egyetemi mozgalmak szerepét. Főként a jogászok — mondottuk például — ismerték fel az institúciók gyökeres megváltozásának a szükségességét. Igaz, még a radikalizálódó nemzeti értelmiség szócsövévé formálódó Márczius Tizenötödike is az ifjúság szájába adta a gyökeres átalakulás igényét. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy a születő magyar nemzeti értelmiség országos méretű aktivizálódása volt a szellemi háttér, amit jelesül alább a közép- és a főtanodai lelkes ifjúság petíciós mozgalmának a történelmi Magyarország egész terrénumában történt zajos hullámzása is érzékeltethet. A márciusi forradalom, a pesti egyetemi lelkes ifjúság kívánatai nemcsak eljutottak az ország minden valamirevaló (vidéki) szellemi központjába, hanem nyomban hasonló, sőt gyakran meglepően fejlett eszmei háttérrel rendelkező megmozdulásokat (és pontokba szedett kívánatokat) eredményezett. Nyilván innen fakadt a sietség, hogy a rendek kezében történjék meg az elvek lerögzítése a még beláthatatlan jövő,
