Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

dalmi kormányzótanácsnak nevező érdektársaság, vannak minden zsinórmérték nélkül önkényesen ítélkező és teljesen tanulatlan emberekből összeállított úgynevezett forradalmi törvényszékek. Ha az utcák sarkán üvöltöző és ok nélkül bosszút kiáltó tömegek, szanaszét heverő holttestek, nélkülözés, éhség és egy óriási káosz van, amelyben mindenki csak azt cselekszi, ami neki tetszik, de megzavart lelkében senki nem tudja, hogy mit akar, s nincsen más, [csak] egy áthatolhatatlan sötétség, amelyből kivezető út nem létezik. Az emberi lénynek az évezredek fejlődése által nemesült alakjai állati nívóra süllyednek. Azonban maguk az eszközök sem különbek. Állandó fenyegetés, folytonos bántalmazás, sanyargatás, kínzás, üldözés azokkal szemben, akiknek ezen állapot nem tetszik, vagy akik bármely okból nem tetszenek a Kun Béla-féle érdektársaságnak vagy hasonszerű kaliberű egyéneknek; állandó a rablás, fosztogatás, gyilkolás, szóval a cselekményeknek olyan sorozata, amely az együttélést teljesen lehetetlenné teszi. Ez a minden erkölcsi tartalmát minden jó, szép, magasztos és fenséges lelki tulajdonságot, jogot és jogrendet nélkülöző, s ennélfogva sivár állapotot, amely egy megveszett kutyákkal tele ólhoz hasonlít, voltaképpen nem egyéb, mint egy érdektársaságnak a többségre reá kényszerített és a mindenre kapható csőcseléknek felfegyverzésével és annak az évezredes fejlődés útján kialakult emberi társadalomra és intézményekre való reá szabadításával létesített állandó terrorral és brutális önkénnyel és erőszakkal fenntartott uralma. Ennek az uralomnak az alapelvei és nyilatkozatai szerint - amelyek nyíltan a munka eredményének, a tőkének a megsemmisítését hirdetik és „Minden a miénk", „pokolba kergettük az Eszterháziakat, Feschtetischeket [sic!], Zichyket és a többi nagybirtokosokat" stb. című plakátokon és különböző röpiratokban látnak napvilágot - ennek az uralomnak rendeletei szerint, amelyek a házak, a földbirtokok, az ékszerek, az értékpapírok és a bélyeggyűjtemények stb. elvételére vonatkoznak, sőt végül az összes ingóságokat köztulajdonnak jelentik ki, kizárólagos és egyedüli célját az képezte, hogy a csőcseléknek és a munkától irtózó embereknek félrevezetésével és elkábításával minden ingó és ingatlan vagyont birtokba vegyen. Azon körülményeknél fogva pedig, hogy az annyira óhajtott vagyon nem a diktatúra vezetőinek és nem az ennek szolgálatába szegődött, elkábított, s így magukról megfeledkezett emberekből és söpredékből álló tömegnek, hanem a polgári osztályoknak a kezében volt - valamint az állandóan ezen osztály ellen irányuló cselekedeteiből kétségtelen az is, amely különben a diktatúra alapelveiben nyíltan és kifejezetten benne is foglaltatik, hogy célját a polgári osztályoknak a letörésével, elnyomásával, sőt teljes megsemmisítésével akarta megvalósítani, nem csak, de sőt ebben az irányban a felfegyverzett proletariátusnak a tervszerűen és alattomosan előre lefegyverzett polgári osztályokra való reászabadításával, sőt egyenes reá uszításával, minek következtében ezek állandóan fegyveres megtámadásnak voltak kitéve, céltudatos lépéseket is tett, ezek szerint a proletárdiktatúra név alatt összeverődött érdektársaság egy olyan csoportosulás volt, amely a polgári osztályok