Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

Jellemző továbbá, hogy a vezetői minőség hangsúlyosabbá tételéhez a lázadásra való felbujtási, izgatást is rájuk kellett bizonyítani. A négy és fél hónap alatt Fáber által elmondott számos népgyűlési szónoklat, a vidéki körútjain az egyház és a proletárdiktatúra viszonyáról vagy épp propaganda-tanfolyamokon stb. tartott előadásai alig-alig feleltek meg annak az elvárásnak, hogy azokból gyilkosságra vagy más köztörvényes bűncselekményre való felbujtási lehessen kiolvasni. Végül mind a nyomozás, mind a tárgyalás során Fábernek a nehezen számba vehető beszédei közül egyetlen, 1919 húsvétján az Országház előtt elmondott szónoklatának mondatait állították a középpontba. (Az inkább primitív és zavaros, mint lelkesítő vagy felbujtó agitáció szavait egyébként így rekonstruálták: „A lipótvárosi asszonyok meghívókat szoktak küldeni az ő barátjaiknak, hogy X.Y.-né szívesen látja önt öt órai teára. Mi nagyon szeretjük a lipótvárosiakat. Nem várunk ilyen meghívóra, el fogunk menni hozzájuk meghívó nélkül. Behatolunk lakásukba és éléskamrájukba. [...] A burzsoák az okai a szabad szerelemnek, mert ők vásárolják meg tőletek ártatlan leányaitokat és feleségeiteket. [...] Hiába örülnek a burzsoák a románok jövetelének, mert őket fegyvertelenül a románok ellen fogják küldeni és ha ők át akarnának menni a románokhoz, akkor ők majd hátulról fogják lőni, hogy kipusztuljanak.") Apáti Györgyre pedig azt akarták rábizonyítani, hogy a dunai flottilla lázadása idején részt vett annak leverésében (amit tagadott), és a közoktatásügyi népbiztosság épületében mások előtt hangot adott Szamuely iránti tiszteletének, valamint annak, hogy „gyönyörűség volt hallani a golyók pattogását a monitorok oldalán", amiről szintén nehezen lehetett elképzelni, hogy önmagában gyilkos indulatokat váltott ki bárkiből. A köztörvényes bűncselekményekké való átlényegítés jellemző darabja volt a vádindítvány utolsó része is, melyben Fábernek és Apátinak az egyházi intézményekbe való - a „likvidálás" ellenőrzése, a kilépésekre való rábeszélés céljából történt - kiszállását 21 illetve 14 rendbeli „magánlaksértésének minősítették. Apáti György esetében egyébként elmondható, hogy a proletárdiktatúra alatt valóban önös érdekeire is felhasználta pozícióját, amikor a nagy lakásokból kiköltöztetett „kapitalisták" otthonainak egyikét maga számára utaltatta ki. (A szenvedő alany éppen Marjay Ödön festőművész Várkert-rakparti lakása lett.) Bár ez az egy epizód is hordoz érdekes tanulságokat: a likvidáló biztos helyettesét nem lehetett „hivatali visszaéléssel" vagy „befolyással való üzérkedéssel vádolni", hiszen a jogi konstrukció lényege épp e hivatal létének elvitatása volt. így a festőművész lakásának elfoglalása „a sértett távollétében és beleegyezése nélkül eszközölt [...] szándékosan előidézett megfélemlítéssel, tehát gyilkossággal és súlyos vagyoni kár okozásával való fenyegetéssel előidézett [...] jogtalan behatolás"-nak minősült. A Surgoth Gyula tanácsvezető bíró elnöklete alatt összeült bíróság a terjedelmes vádirat meghallgatása után mintegy 90 - a közlekedési nehézségek miatt zömmel fővárosi illetőségű - tanú vallomástételét tervezte. (A sajtóban csak nagyon rövid információk, rendszerint csak pár mondatos gyorshírek jelentek meg a perről, külön cikket az ügynek egyedül Az Est 1920. november 6-i száma szentelt ekkor már az ítéletek kommentálásának.) Az Új Nemzedék kommentátora a tanúk