Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

VlGH JÓZSEF: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A KRIMINÁLPOLITIKAI ELVEK TÜKRÉBEN

oksági törvényszerűségek elismerése, bár ezen irányzat hirdetői az ideológiai alapnak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, minthogy az igazságszolgáltatás szerintük praktikus célok érdekében történik. így a legfontosabb cél az áldozatok kártalanítása, az elkövető beismerése, megbánása és bocsánatkérése és az áldozat megbocsátása. E célok elérése egyben az elkövető és az áldozat megbékélését is jelenti. De egyúttal eleget tesz a bűnmegelőzés követelményeinek is, főleg a speciális prevenció terén. A célok elérésének az eszköze az elkövető és az áldozat közvetlen kapcsolata valamilyen államilag vagy társadalmilag szervezett keretek között. A felelősségre vonás egyik módja tehát lehet akár a professzionális büntetőeljárás is, csak megfelelő helyet, szerepet kell benne biztosítani az áldozat számára. A modern európai államokban, de más földrészeken is egyre gyakrabban alkalmazott igazságszolgáltatási formára válik a mediációs, a közvetítő eljárás, amely az állami büntető felelősségre vonási rendszeren kívül funkcionál. Ennek az eljárási, igazságszolgáltatási formának a lényege, hogy az állami bűnügyi szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) mellett, azok helyett működik. A nevezett bűnügyi szervek az ún. Jogtiszta" ügyek egy részét felajánlják egyeztető, közvetítő eljárásra a feleknek: az elkövetőnek és az áldozatnak. Az eljárás Önkéntességen alapul. Csak akkor indul be, ha az elkövető és az áldozat egyaránt vállalják, hogy egy mediátor segítségével tárgyalást folytatnak, megállapodnak a kártérítés mértékében és módjában, az elkövető beismeri bűnösségét és bocsánatot kér az áldozattól, az áldozat pedig megértést tanúsít és megbocsát az elkövetőnek. III. A kriminálpolitikai elvek gyakorlati érvényesülése A röviden ismertetett három leggyakrabban vallott és követett igazságszolgáltatási irányzat a gyakorlatban eltérő arányokban érvényesül. Az európai országokban a kriminálpolitikusok a három elv közül leginkább a klasszikus vagy neoklasszikus irányzatot hangoztatják, annak ellenére, hogy a hatályos büntető törvények legtöbb rendelkezése a pozitivista, a preventív tanokra épül. A resztoratív igazságszolgáltatási irányzat gyakorlati alkalmazása ma még nem általános, inkább csak kísérleti jelleggel kerül bevezetésre, de tény, hogy egyre nagyobb teret hódít magának elméleti és gyakorlati téren egyaránt. A mai magyar igazságszolgáltatás még teljes egészében a klasszikus és a pozitivista elveken, azok kombinációján nyugszik, a kárhelyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás idegen a számára. Az Alkotmány rendelkezése szerint az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata, az állami bíróságok monopóliuma. A klasszikus irányzat büntetőjogi tételeit a Csemegi Kódex foglalta rendszerbe 1878-ban. Mintegy három évtizedes uralma után, a XX. sz. elején a pozitivista tanok hatására a preventív célú igazságszolgáltatás egyre nagyobb teret foglalt el magának. 1908-ban megjelent az I. Büntetőjogi novella, amely létrehozta a fiatalkorúak elkülönült büntető jogát. 1913-ban a fiatalkorúaknak már külön bíróságot