Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
VlGH JÓZSEF: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A KRIMINÁLPOLITIKAI ELVEK TÜKRÉBEN
a bűnhődés, az érzelmeket és a gondolatokat megtisztító szenvedés, a nyugtalanító rossz közérzet és a társadalmi normák követésére irányuló tudati állapot kialakulása elmarad. De elmaradhat a megbocsátás is, s ez esetben az elkövetőn rajta marad a stigma, a bűnelkövetés bélyege, a „büntetett előéletű" jelző. A megtisztító bűnhődés érzésének kialakítását, s az ezt követő pozitív gondolatok kiformálását napjainkban alapvetően a bűnös magatartásért alkalmazott felelősségre vonási eljárások, s az ezekhez kapcsolódó szankciók hivatottak biztosítani. A leggyakrabban alkalmazott felelősségre vonási formák a fegyelmi, a szabálysértési és a büntetőeljárás különböző formái. Ezek közül most csak a büntetőeljárással, a büntető igazságszolgáltatással kapcsolatban vetek fel néhány elvi és gyakorlati problémát. Vagyis a bűn és bűnhődés széles kérdésköréből kiemelem a bűncselekmények és az értük való felelősségre vonás, az alkalmazott büntetések és hatékonyságuk megítélésem szerint talán a legfontosabb, legvitatottabb tételeit. Elméletileg a felelősségre vonás, a büntetés akkor lehet eredményes és hatékony, ha pozitív hatást gyakorol az elkövetőre. Vagyis az elkövető elfogadja a szankciót, igazságosnak tartja az ítéletet, megbánja tettét, bocsánatot kér a sértettől, hajlandó az okozott kár vagy sérelem megtérítésére, illetve orvoslására, s elhatárolja magát hasonló tettek jövőbeni tanúsításától. Negatív hatású a felelősségre vonás, ha az elkövetőben elégedetlenséget szül, ha az igazságtalanság érzését kelti benne, ha a bűnös magatartás sikerélményt jelent számára és ez megmarad az ítélet végrehajtása után is, továbbá ha a bűnös magatartás újabb, hasonló magatartás tanúsítására ösztönöz. II. A mai világban leginkább érvényesülő kriminálpolitikai elvek A különböző kriminálpolitikai irányzatok közül három olyan említhető, amely napjainkban részben vagy egészben, vagy más irányzatokkal kombinálódva a gyakorlatban is érvényesül. Ezek: 1./ A klasszikus vagy neoklasszikus 2.1 A pozitivista és neopozitivista 3./ A resztoratív, azaz a kárhelyreállító irányzat Mindhárom irányzatnál találunk közös vagy egymást átfedő elveket. Talán a legtisztábban érvényesülő közös elv a jogállamiság elve. Mindhárom irányzat képviselői úgy ítélik meg, hogy szükség van a nullum crimen sine lege, nulla poena sine crimine elvére, azaz csak olyan magatartás tekinthető bűncselekménynek, amit a törvény azzá minősít, és csak a bűncselekmények elkövetőit szabad büntetőjogi büntetésben részesíteni. A közös elvek mellett azonban olyan elvek is érvényesülnek az említett három irányzaton belül, amelyek élesen eltérnek egymástól, vagy teljesen ellentmondanak egymásnak. Ezek az eltérő elvek és sajátosságok a következő témák köré csoportosíthatók:
