Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

VlGH JÓZSEF: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A KRIMINÁLPOLITIKAI ELVEK TÜKRÉBEN

VlGH JÓZSEF Bűn és bűnhődés a kriminálpolitikai elvek tükrében A konferencia vonzó címe és az előzetes gazdag program ösztönzött arra, hogy előadást tartsak ezen a konferencián. A program alapján megállapítható, hogy az előadások többsége, s így az enyém is, elsősorban nem a bűn és bűnhődés, ha­nem a bűncselekmény és a büntetés szópár problémáival foglalkozik. Ez a témael­tolódás mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy napjainkban, amikor bűnözésről beszélünk, rendszerint a bűncselekményekre és azok elkövetőire gondolunk. Fel se merülnek, vagy csak alig kerülnek szóba a kisebb súlyú bűnök: a szabálysértések, a fegyelmi vétségek, vagy az erkölcsi, a politikai norma sértések. Pedig ezek a jelen­ségek együttesen teszik ki a nem kívánatos, a tiltott emberi viselkedések halmazát, amely a normakövető, az elvárt magatartások sokaságával együtt, egymásba kap­csolódva alkotják az emberi magatartások összességét. I. A bűn és a bűnhődés értelmezése Mint az elmondottakból is látható a bűn sokkal szélesebb fogalom, mint a bűncselekmény. A becslések és számítások szerint egy ország vétőképes lakossá­gának több mint a fele már követett el ismertté vált vagy látens bűncselekményt. A kisebb súlyú normasértések terén pedig szinte alig akad kivétel. A keresztény val­lás, pl. természetesnek tartja a bűnelkövetést, s ezért ösztönzi a híveket, hogy leg­alább egyszer egy évben gyónják meg bűneiket és vegyék magukhoz az oltári szentséget. S teszi ezt abból a feltevésből kiindulva, hogy a bűnök beismerése, megvallása, és a kiszabott penitencia, a szankció teljesítése vagy elviselése bűnhő­déshez és megbocsátáshoz vezet, vagyis a lélek megtisztulását eredményezi, s mindez visszatartó erőt, hasonló bűnök elkövetésének a megelőzését jelentheti. A bűn tehát nagyon széles skálájú emberi magatartás és szervesen hozzá­tartozik a bűnhődés, amely egy olyan negatív érzelmi állapot, ami a szankció elvi­seléséből és abból a tudati felismerésből fakad, hogy magatartásunkkal kárt, fáj­dalmat, szenvedést okoztunk embertársainknak. Mint arra utalás történt, bűnt szinte mindenki követ el, az emberi együttélés normáinak időnkénti megsértése - vallásos kifejezéssel élve - a gyarló emberi természetből fakad. Kriminológiai szaknyelven pedig úgy fogalmazhatunk, hogy a vágyak és az emberi szükségletek kielégítésé­nek elvárt mértékét és módját nagyon gyakran elégítjük ki társadalmilag helytele­nített formákban, mások rovására. Noha a bűnhődés általában kísérője a bűnnek, mégis gyakran előfordul, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom