Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
VÓKÓ GYÖRGY: A MAGYAR BÜTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG EURÓPAI HARMONIZÁCIÓS- ÉS ELŐBBRE MUTATÓ EREDMÉNYEI AZ EZREDFORDULÓN
A jövőt illetően is egyértelművé vált, hogy a büntetőjogi szabadságvesztés és szabadságkorlátozás a társadalom, az egyén és az állam védelme érdekében nem nélkülözhető. A hatékony bűnüldözés viszont az állam kötelezettsége. Amely végrehajtási tevékenység nem törvényes, azaz nem felel meg a jogállamiság követelményének sem; mint ilyen, eleve nem lehet hatékony, nem válthatja ki az állam törvényei iránti tiszteletet. Jogállamban a büntetés-végrehajtás törvényességének kérdése nem lehet másodlagos. A rendszerváltozás — különösképpen pedig a CPT 1994. évben tett iránymutatást, segítséget is nyújtó ellenőrzése — óta fokozott figyelmet fordítottunk a fogva tartottakkal való bánásmód törvényességének vizsgálatára, a törvénysértések kiszűrésére, valamint arra, hogy a jövőben még hangsúlyosabban érvényesüljön a büntetés-végrehajtási felügyeleti ügyészek ellenőrző, megelőző tevékenysége. A jogszabályok érvényesülésének folyamatos figyelemmel kísérésére és annak elősegítése során a fogva tartottakkal való bánásmód vizsgálatának keretében „A Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelőzéséről" szóló Európa Tanácsi Egyezmény alapján működő Ellenőrző Bizottság ajánlásainak végrehajtása tárgyában számos intézkedés történt az érintett szervek részéről. Az ügyészi törvényességi felügyelet által is feltárt eseti hibák (bántalmazás, sértő kifejezések használata, meg nem engedett hangnem, stb.) a helyenként előforduló helytelen gyakorlat megszüntetése és megelőzése érdekében ügyészi intézkedésekre, büntetőés fegyelmi eljárás kezdeményezésére is sor került. A tudományfejlődés-elmélet tisztázta minden emberi tudás paradigmatikus előfeltételezettségét és kizárólag csak abból kiindulva valós értelmezhetőségét. A múlt század végén Balogh Jenő nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy a börtönügy kérdése nem humanitárius, hanem igazságszolgáltatási és büntetőpolitikai kérdés. A börtönök rendezetlen állapotában a közbiztonságra, magára a társadalomra és az államra óriási veszélyek rejlenek, mert a szabadságvesztés büntetés, ha nem kellően hajtatik végre, alig más, mint gonosztevők iskolája — írta 1888-ban megjelent művében. Igazat adott Livingstone-nak, hogy a szabadságvesztés büntetések végrehajtására rendelt intézeteknek a szerkezetétől és igazgatásától függ az egész büntetőrendszer sikere. A szabadságvesztés nemcsak a büntetési, de a büntetés-végrehajtási rendszerben, a hazai és külföldi büntetés-végrehajtási tudományos kutatások és érdeklődés terében központi szerepet tölt be. A bűnözés összetételét és az ítélkezési gyakorlatot tanulmányozva megállapítható, hogy továbbra sem kivételes büntetési nemként szerepel majd, hanem fontos helyet foglal el büntetésvégrehajtási rendszerünkben. Többeket foglalkoztat a kérdés; vajon a börtönbüntetés jelenlegi formája megadja-e a társadalomnak azt a védelmet és biztonságot, amelyet keres. Ezzel kapcsolatban a kutatóknak még nem sikerült tapasztalati egyértelműségre bukkanniuk. A bűnözésre adott válasznak tiszteletben kell tartania a büntetőjog és büntetés-végrehajtási jog társadalmi funkcióját; igazodnia kell ezek hagyományos értékeihez és a jogállamiság megkívánta feltételekhez (azaz az elkövetett bűncselekmény súlyához igazodó büntetés keretei között csak az individualizációval lehet a
