Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÓKÓ GYÖRGY: A MAGYAR BÜTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOG EURÓPAI HARMONIZÁCIÓS- ÉS ELŐBBRE MUTATÓ EREDMÉNYEI AZ EZREDFORDULÓN

pénzbüntetés és közérdekű munka átváltoztatása folytán fogházban lévő 372 férfit és 13 nőt. Az összes szabadságvesztés büntetését töltő 94,81 %-a (9 278 fő) férfi, 5,19 %-a (508) nő volt 1999. január 1. napján. 1998. év folyamán enyhébb végrehajtási szabályok alatt a bv. intézetekből eltávozott 19 873 fó (nem jött vissza közülük 153 fö), engedélyezett büntetésfélbeszakításra ment 890 fő, hivatalból 111 fönek szakították félbe a büntetését (közülük 155 fö nem jött vissza). Rövid tartamú eltávozásban 2 438 fö, 4 412 esetben részesült (közülük 178 nem tért vissza), kimaradás jutalomban 619 fó, 1 165 esetben részesült (közülük 48 fó nem tért vissza). Súlyos beteg hozzátartozó látogatására, temetésen való részvételre jogosító engedélyben (mindegyik esetben felügyelet nélkül történt az engedélyezés) 254 fő részesült (közülük 23 nem tért viszsza). Tehát összesen 1998 év folyamán 26 451 esetben 5 432 fö távozott el a büntetés-végrehajtási intézetből, közülük 557 fó nem tért vissza. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a szabadságvesztés büntetés végrehajtási rendszere meglehetősen nyitott. A bűnözés elleni küzdelem újabban helyeselhetően a maga komplexitásában igyekszik vizsgálni és feltárni az okokat a kiküszöbölésük érdekében. Ennek során egyre inkább megfelelő figyelmet fordítanak a szankciók végrehajtásának az egész, a tágabb értelemben vett büntetőeljárásban, a büntető felelősségre vonás folyamatában betöltött szerepére, hogy minden büntetés vagy büntetőjogi intézkedés hatékonysága nagymértékben függ a büntetés-végrehajtási szervek tevékenységének színvonalától is. Mit ér a nyomozás vagy a tárgyalás által esetleg kiváltott „morénói pszichodráma", ha nem részesül további társadalmi szempontból pozitív ráhatásban az elítélt a büntetés végrehajtása alatt, ha nem kap segítséget a szabadulása után a társadalomba beilleszkedéshez. Egymáshoz szorosan kapcsolódó eljárási szakaszokról van szó, melyek közül bármelyik szerepének az elhanyagolása a többi hatásfokát rontja le. ,JJiába az anyagi jog tudományos müvelése, a büntetésről vallott teóriák kidolgozása és hirdetése, a kiszabás elveinek kidolgozása, ha minden elképzelések megbuknak a diszfunkcionális végrehajtáson " — fogalmazta meg már a múlt század első felében Deák Ferenc ügyészi tapasztalatait rögzítve a büntetés-végrehajtás jelentéségéről. Nagyon időszerű és megalapozott tudományos törekvést tükröz, hogy a büntetőeljárás megindulásától az utógondozás megszűnéséig tartó folyamatot, mint egységes egészet vizsgáljuk, mint olyant, amely a társadalommal összeütközésbe kerülő személyt hivatott oda újra visszavezetni, ott elismertetni, éppen a társadalom védelme érdekében. A büntető igazságszolgáltatási rendszerek hatásossága és hatékonysága a rendszeren belüli kölcsönhatásoktól determinált, a büntető igazságszolgáltatásban közreműködő valamennyi szerv munkaterhét szélesebb körben az eljárást megelőző szakaszokban más szervek által meghozott döntések határozzák meg. Szükségszerűség, hogy a szervezés területén új megközelítési formákat is igénybe kell venni. Arra a tényre figyelemmel kell lenni, hogy nehéz egy újítást bevezetni; egyik jogi környezetből a másikba átültetni egy jogintézményt.