Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
a körülmény, hogy az ítéletben S. Ivo-t, A. Stipo-t, A. Jozo-t és A. Stanko-t írtak 6 , valamint az, hogy itt az ítéletnek január 18-i végrehajtását említették. Az ügy ugyan a polgári forradalom és szabadságharc után 7 zajlott, a statáriális bíróság intézménye azonban korábban is megjelent a büntetőperes eljárásokban. Rendkívüli eljárás volt a megyék által gyakorolt rögtönbíráskodási vagy statáriális eljárás, amelyet a XVIII. század végén a gyakorlat alakított ki, majd helytartótanácsi rendelkezések és királyi leiratok szabályozták elrendelését és lefolytatását. Statárium meghirdetésére az uralkodó, illetőleg a nádor adhatott engedélyt a törvényhatóságoknak, kiélezett kül- vagy belpolitikai helyzetekben. A szabadságharc utáni időszak, tekintet nélkül annak szakaszaira, ilyennek volt tekinthető, még akkor is, ha a hadiállapot hivatalosan 1854. május l-jével megszűnt 8 A rögtönítélő bíróság, „rögtön bíróság", statárium, „Standgericht", „lábon álló bíróság" összehívását, felállítását általában lázadás, lázítás, gyújtogatás, útonállás, rablás, emberölés esetére, a betyárbandák felszámolására és hasonló esetekben rendelték el. A rögtönítélő törvényszék csak halálos ítéletet hozhatott; gyorsított eljárással, rövid úton meghozott halálos ítéletei ellen nem volt helye semmiféle jogorvoslatnak, fellebbezésnek 9 . Mint látni fogjuk, a Svegál-Andrics-ügyben először rabló gyilkosságot emlegettek, de ha „csak" rablásról beszélünk, akkor is vonatkoztathatták a tettesekre ezen a kategóriák egyikét; az eljárás valóban gyorsítottnak tekinthető, hisz egy hónap alatt kézre kerítették, kihallgatták őket, a nagyszámú tanúvallomást is jegyzőkönyvbe vették és a bíróság halálra is ítélte a tetteseket. 6 Mind a fogalmazványban, mind a nyomtatásban megjelent ítéletben a vezetéknevet kezdőbetűvel jelölték, a keresztnevet kiírták. A dátumot vö. a 3. sz. jegyzettel. 7 A szabadságharc leverése után - illetve elvileg már 1849. március 4-e, az olmützi alkotmány kiadása óta - önálló magyar állam nem létezett, az állam önállósága megszűnt, részei az egységes osztrák birodalom tartományai lettek; így az állam törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltató szerepe nem érvényesülhetett, ezen szervei nem működhettek. Az 1949. október 24-én kiadott rendelkezések szerint a magyar koronatartományban az öt katonai kerületbe, illetve 1850 szeptemberéig ezeken belül összesen 13 polgári kerületbe sorolt megyék élén a megyefönökök álltak. (Baranya megye a Soproni katonai kerületbe és a fent jelzett időpontig a Somogyot és Tolnát is magába foglaló Pécsi - később tolnai - kerületbe tartozott, megyefőnöke 1849. június 4-től Cseh Ede volt.) Az igazságszolgáltatás legfőbb fórumai a főtörvényszékek voltak; alsóbb és általánosabb bíróságai a megyei törvényszékek (megyetörvényszékek), ezek alatt a járásbíróságok működtek. Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1995. 301. et passim; Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején. I. 386. et passim, in: Baranyai Helytörténetírás 1980. (1981) 383-422.; uő: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején ü~. 48. , 66., in : Baranyai Helytörténetírás 1983/84 (1985) 43-72. 8 Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején II. 67. , in : Baranyai Helytörténetírás 1983/84 (1985) 43-72. 9 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp., 1995. 271-272. et passim. Annak, hogy a rögtönítélő bíróság csak halálos ítéletet hozhatott, ellentmondani látszik az az információ - mellyel bővebben nem tudtam foglalkozni -, hogy állítólag a később érintendő Popovics-Andrics-ügyben, a devecseri molnár kirablásának ügyében szintén rögtönítélő bíróság ítélkezett, de Popovics Simont „csak" 10 évre ítélték.
