Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

MAROSI KRISZTINA A középkori börtön I. Bűn, büntetés, büntetés-végrehajtás Mióta emberek közösségei kialakult normák szerint élnek, e normák megsértőinek szankcióra kell számítaniuk. Kezdetben íratlan szabályok érvényesültek, melyeket a csoport tagjai születésük pillanatától, a folyamatos nevelés keretében sajátítottak el, és be is tartottak, ha nem akartak kiközösíttetni a társak életet jelentő közelségéből. A primitív közösségek csak így maradhattak fenn; juthattak élelemhez, győzhették le a természet félelmetes erőit. A társadalommá válás lépcsőfokain különböző időben megjelentek a hatalmi szervek: természetfelettiekkel kapcsolatot tartó varázsló-pap, az egymás közötti vitákat eldöntő törzsfonök-bíró. Lassan kialakult az a hatalmi szervezet is, mely a döntéseknek érvényt tudott szerezni. Ők, és csak ők alkalmazhattak fizikai kényszert, de a normák betartásához szükség volt azok egyértelművé tételére. Megszülettek tehát a törvények, melyekből már teljesen világossá vált, hogy mit szabad, és mit nem. Aki pedig olyan cselekményt követett el, amit tiltottak, azt meg kellett büntetni. A büntetőjogi felelősségrevonás a társadalomirányító hatalom legvégső eszköze a társadalmi rend, a hatalmi viszonyok fenntartására. A büntetés céljáról évszázadok óta vitáznak politikusok, tudósok és jogászok. Hol a megtorlás (vagyis a sérelem megbosszulása, a hatalom megsértett tekintélyének helyreállítása, a társadalom igazságérzetének kielégítése, és biztonságtudatának növelése), hol a megelőzés (akár általános értelemben véve, mint a közösség minden tagjának visszatartása újabb jogsértő cselekménytől, akár speciális értelemben, mint az egyes elkövető ismételt normasértésének megakadályozása), hol pedig a reszocializáció (a bűntettes nevelése, javítása, társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése) állt előtérben. A középkor mindennapjait az erőszak, a háború, az ínség, a nyomor és a járványok jellemezték. Az ember értékei ilyen viszonyok közepette csak élete, testi épsége, egészsége, becsülete, esetleg javai és személyes szabadsága voltak. Mint minden korszakban, így a középkorban is a büntetések igazodtak mindehhez. A büntetés-végrehajtás mozgatórugója a nyilvánosság volt, célja az elrettentés. A nyilvánosságot az ítélet végrehajtásának helye és időpontja, az elrettentés kegyetlensége biztosította. Az uralkodó büntetési nemek a halálbüntetés (poena ordinaria), a testi büntetések, valamint a becsületvesztés és a jószágvesztés voltak.