Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

A „rettenet színházában" a vásárnapok piactereinek látványosságaként lefej ezés, akasztás, kerékbetörés, megégetés, élve eltemetés, és még ki tudja hányféle agyafúrt kivégzési mód került bemutatásra. A per költségén kívül csak a hóhér/bakó munkadíját kellett megfizetni, melyre akár az elítélt vagyona is fedezetet nyújthatott. Olcsó, kényelmes és gyors megoldás volt tehát, nem beszélve arról az előnyéről, hogy a veszélyes elemet egyszer és mindenkorra kiiktatta a társadalomból. A büntetés a társadalmi élet szerves része, a mindennapok élményének alkotóeleme. A középkori bűnhődés színpadi esemény, katartikus élmény, a tömegpszichózis sajátos megtestesülése. A büntetések elszaporodása és propagandaszerűvé válása más történelmi korokban a hatalmi elit viszonylagos gyengeségét jelzi, az ítéletvégrehajtás nyilvánossága a válságkorok terméke.

1 A középkorban azonban a feudális hatalom nem rendelkezett információáramoltató csatornákkal (sajtó, média), kivéve talán ezt a sajátos eszközt, a nyilvános büntetés-végrehajtást. így vált ez a mai szemmel nézve kegyetlen esemény a jogkövetés elősegítőjévé, a „népi" jogtudatbővítés eszközévé.

2 II. A szabadságvesztés története A személyes szabadság korlátozását a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek esetében már az ókori népeknél megfigyelhetjük. Egyiptomban szerepe arra korlátozódott, hogy az eljárás során, az ítélet végrehajtásáig megakadályozzák a vádlott eltűnését. Görögországban is létezett vizsgálati fogság-szerű (a mai előzetes letartóztatáshoz hasonló) jogintézmény, büntetésként azonban elsősorban a szabadság korlátozásának más formáit (pl.: száműzetés) alkalmazták. Róma büntetési rendszerében is megtaláljuk mindezt - a rabszolgasorba sülylyesztésen, bányamunkára ítélésen kívül. A korai időszakban a „servus poenae"-vé válás, vagyis az állami tulajdonú rabszolgává tétel és nehéz fizikai munkára kötelezés a rabszolgákkal, és a nem római polgárokkal szemben kiszabható büntetés volt, mely felért a lassított halálbüntetéssel. Később, a principátus korában bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén már római polgár is elveszthette szabadságát, ha közmunkavégzésre ítélték. A közismert római adósrabszolgaság azonban nem volt azonos az előzőekkel, hiszen e jogintézmény csak az önállóság ideiglenes - a tartozás kiegyenlítéséig való felfüggesztését jelentette. A római kori források már említést tesznek magáról az épületről is, mint olyan helyről, ahová a vizsgálat idejére zárták be a bűnözőket, és ahol végrehajtották 1 Dr. Mezey Barna: Bűn és büntetés In.: Rubicon, 1996/6. sz. 4. oldal 2 Dr. Mezey Barna: A középkori tömlöctöl a modem büntetés-végrehajtási intézetekig In.: Jogtörténeti Értekezések 22. sz. 12. oldal