Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

KRÁNITZ MARIANN: EGY RÉGI - ÚJ JELENSÉG A FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS

gátol értetődő lenne az az állítás, hogy „becsületes, mert vagyonos"! Távolról sem. De akkor hol lehet az igazság? Nem arról van-e szó csupán, hogy a kevésbé vagyonosak és a vagyontalanok felülreprezentáltak a bűnügyi statisztikákban, míg a tehetősebbek jobban képesek tetteiket leplezni, s ekként nem regisztrálják őket? Az kétségtelen, hogy a szegénység és a kriminalitás között szoros korreláció van, s ez — némely esetekben — oksági korreláció. Valóban beszélhetünk ún. „szegénybűnözés' '-ről, „megélhetési bűnözés"-ről, amikor a fóleg vagyon elleni bűncselekmény hátterében kifejezetten az éhség, a nyomor áll. Hazánkban a megélhetési bűnözés fogalma az 1980-as évek közepétől került be ismét — hosszú évtizedek múltán újra — a köztudatba, amikor a bűnüldöző szervek — különösen az ország északi, észak-keleti részén — döbbenten észlelték, hogy a magánlakásokból nem a videót, nem az értékes festményeket viszik el a betörők, hanem a kolbászt, az oldalszalonnát... (S a kertekből az érett gyümölcsöt, a hétvégi házból a kimustrált ruhát...) A szegénység és a bűnözés összefüggése azonban természetesen az imént említett eseteknél sokkal bonyolultabb, de a jelenlegi témánk nem ennek, hanem éppen az ellentettjének bemutatása: az ún. „fehérgalléros " bűnözésé. Mert a jómódúak, a „gazdagok" is bűnöznek — csak éppen másként, más célok által motiváltan, mint a vagyontalanok. 2. Gazdag ember - bűnös ember? „A jómódban élőknek és általában a társadalmi hatalom birtokosainak kriminalitására 1- fordított irányban — majdnem ugyanaz elmondható, mint ami a szegények bűnözésére vonatkozik. Társadalmi, de különösen anyagi helyzetük kétségkívül produkálhat olyan kondíciókat, amelyek a kriminalitástól visszatarthatnak. Megteremthet a bűnözéssel szemben ellenálló erőket. Mégis azonban javaiknak az a mennyisége, ami számukra nemcsak magas életszínvonalat biztosít, de szükségleteiket annyiszor olyan nagymértékben meg is haladja, és társadalmi tekintélyüknek az a foka, amely számos vonatkozásban nemcsak megbecsülést, de a szociális előjogok hatalmi halmazát is jelenti, — távolról sem zárja ki kriminalitásukat a még további javak vagy hatalom megszerzése érdekében. A szegények előtt, természetesen, a szükségelt vagy megkívánt javaknak szélesebb köre áll, de a vágyak terjedelme végtelen, és úgy a jómódban élőket, mint a társadalmi hatalom birtokosait is gyakran bujtja fel a bűnözésre. " — írja Schäfer István: A „fehérgalléros bűntettes" című munkájában, Budapesten, 1948-ban. Azaz, a módosabb, tehetősebb és az igen tehetős emberek, valamint a hatalom csúcsain helyet foglalók épp úgy kiveszik részüket egy-egy ország összbűnözéséből, mint a nincstelenek, csak mivel módjuk és lehetőségük van a cselekmény eltitkolására, a büntető igazságszolgáltatási gépezet beindulásának meggátlására illetve leállítására, bűncselekményük révén nem jelennek meg a kriminálstatisztikában.