Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

KRÁNITZ MARIANN: EGY RÉGI - ÚJ JELENSÉG A FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS

E felismerés vezette Sutherland-ei, a neves amerikai kriminológust rendkívül frappáns kriminológiai terminus technicus-ának, a „white collar crime"-nak a megalkotására. A dátum: az 1930-as évek utolsó esztendeje, a helyszín Amerika, de a „white collar crime" és a „white collar criminals" fogalma nem csak hogy polgárjogot nyert a bűnügyi tudományok szakirodalmában, hanem e szakirodalom egyik telitalálata is lett. Mit is értett a fogalom „atyja" a fehérgalléros bűnözés alatt? Kit nevezett „fehérgalléros" bűnözőnek? Kell-e valóban „fehér gallér'"! Nos, valódi fehér gallér igazán nem szükségeltetik e bűnözési forma megvalósításához, ám az többnyire úgyis adott. Az elnevezés — szerintem — azért olyan szép, mert egy olyan formai jegyet ragad meg (fehér gallér), ami a mögöttes tartalmat szinte „ vakítóan " megjeleníti. A fehér galléros — vagy inkább: fehérgalléros — bűnelkövetők alatt értendők mindazok, akik a maguk sajátos bűncselekményét (bűncselekményeit) a gazdasági vagy a társadalmi, illetve a gazdasági és társadalmi hatalmuk eszközével, annak bástyái mögül követik el, amely bástyák és eszközök kiválóan alkalmasak a tett(ek) leplezésére is. Az elnevezés képletesen mutatja be azokat a gazdasági és/vagy társadalmi tekintélyeket, akik etikai személyiségük — rosszallást érdemlő — konstitúcióját legtöbbször a pozíciójuk hangsúlyozásával, az előkelő fellépéssel, tekintélyt sugárzó megjelenéssel és általában kifogástalan külsőségekkel leplezik. Tehát a publikum előtt mindig fehér gallérban jelennek meg. A lényeg tehát, hogy a fehérgalléros bűnöző valamely okból (vagyon, társadalmi presztízs, magas beosztás és rang a társadalmi ranglétrán stb.) társadalmilag megbecsült, tekintélyes, elfogadott személy, jobban mondva: személyiség, akire feltekintenek. Persze bűnöző, mégpedig igen veszélyes bűnöző! Nem oldalszalonnát vagy használt ruhát lop, hanem az állami vagyon privatizációját vagy éppen a bankkonszolidáció nyújtotta lehetőségeket „használja ki", avagy csalárd csődöt jelent, miközben újabb és újabb fiktív cégekbe síbolja vagyonát — adómentesen. Tessék csak összevetni e kétféle cselekmény közötti súlybéli különbséget! Fehérgalléros bűnelkövető egyaránt lehet tehát a gazdasági élet prominense (cégvezető, gyáros, nagyvállalkozó, etc), magas állami tisztségviselő, politikus, de lehet orvos, mérnök, közalkalmazott, és így tovább. Magától értetődik, hogy az ebbe a körbe tartozók által elkövetett bűncselekmények közül nem minősül mindegyik „fehérgalléros "-nak. így például az előkelő gyáros féltékenységből elkövetett emberölése vagy a nagyhatalmú „ keresztapa " társa becsapására irányuló magáncsalása nem e bűnözési forma része. De már ide sorolandó az, ha az említett gyáros, pl. a sztrájk letörése érdekében öl embert, vagy a mafFiafónök követ el adócsalást.