Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

KRÁNITZ MARIANN: EGY RÉGI - ÚJ JELENSÉG A FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS

rétegei"-nek a specialitása, akik pedig nem mások, mint a csavargók, koldusok, nyomorgók, a primitív, szegény emberek. A belga Adolphe Quetelet „Társadalomfizika" című munkájában (1869) azt állapította meg, hogy nemcsak a bűncselekmények száma, hanem azok elkövetési módjai is évről évre ismétlődnek, így például a szegény emberek által elkövetett gyilkosságoké. „ Szomorú az emberi nem sorsa, mert előre ki lehet számítani, hogy hány ember fogja bemocskolni a kezét embertársa vérével!" Engels „A munkásosztály helyzete Angliában" c. művében az előzőeknél is keményebb törvényszerűségeket vél felfedezni. Szerinte a munkásság jelentős része a relatív elszegényedés állapotában „éppoly biztosan bűnözővé válik, mint amilyen biztos az, hogy a víz 80 R fok mellett cseppfolyós állapotból légnemű állapotba megy át." A műit század végén hazánkban Földes Béla elemezte az 1884-85. évi bűnügyi statisztikai adatokat, és kimutatta, hogy az összes bűnelkövető között csak 8 % a „gazdagok" aránya. A magyar Statisztikai Évkönyvek bizonysága szerint 1923-1937 között, tehát amikor a világháborúk vagyon- és személyiségpusztító hatása a legkevésbé érződött, - „vagyontalan" volt az összes bűnelkövető 84 %-a, - „kevés vagyonnal" rendelkezett 9.9 %, és - „ vagyonos " volt az elkövetők átlag 6 %-a. Érdekes módon hasonló arányokat mutat a bűnelkövetők vagyoni helyzet szerinti megoszlása, például az USA-ban is, ahol egy 1923. évi kimutatás szerint az elkövetőknek csak mintegy 3 %-a keresett heti 75 dollárt a bűncselekmény elkövetése idején, illetve azt közvetlenül megelőzően, míg 97 %-uknak messze ez alatt maradt a jövedelme. Az 1920-as, 1930-as években pedig a szabadságvesztésre ítélt bűnelkövetőknek pedig még a 2 %-a (!) sem tartozott a vagyonos osztályhoz. S végül egy finnországi felmérés szerint az 1923-1932 közötti intervallumban az elítéltek 7,8 %-a élt igen jó anyagi körülmények között, mérsékelten jó körülmények között élt 46,1 %, és a fennmaradó, ugyancsak 46,1 % kifejezetten nincstelen volt. Megjegyzendő, hogy a szerzők többsége nem határozza meg ex definitione a „szegény" fogalmát, mégis többé-kevésbé azonos kritériumokat alkalmaz. Ezek szerint feltétlenül e fogalomkörbe tartoznak a szegénység legalsó bugyrában élők, vagyis a nyomorgók, éhezők, munkanélküliek — a szó legszorosabb értelmében vett nincstelenek. A nyomor — Schafer István szerint — „a szegénység betegesen süllyedt fokozatának tekinthető. " De idesorolandók bizonyos, alig dotált foglalkozásokat űzők is, mint például a zsellérek, napszámosok, cselédek, etc, továbbá mindazok, akik értékelhető ingatlannal és a szorosan vett használati tárgyakon felüli, értékesebb ingó vagyontárggyal nem rendelkeznek. Valóban bűnös tehát a szegény ember, míg a gazdag, a vagyonos csak ritkán vétkezik? Az említett példák arra utalnak, hogy igaz az a régi mondás, hogy „szegény, de becsületes"! Olyan ellentétes fogalmak lennének ezek, mint amilyen ma-