Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

KRÁNITZ MARIANN: EGY RÉGI - ÚJ JELENSÉG A FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS

KRÁNITZ MARIANN Egy régi - új jelenség: a fehérgalléros bűnözés 1. Szegény ember - bűnös ember? Az emberek túlnyomó többségét — több-kevesebb benső borzongással kísérten — mindig is érdekelte, hogy kik és milyen okokból követnek el bűncselekményeket, továbbá, hogy hogyan is bűnhődnek ezekért. E nem lanyhuló érdeklődésnek a széles skáláját bizonyítja például a középkori nyilvános kivégzések „magas nézettségi rátája", de többek között az is, hogy a jelen konferenciát megrendezték. Kielégítendő az ezirányű kíváncsiságot, különféle társadalomtudósok egész hada serénykedett a válaszokat megadni, s vizsgálódásaik nyomán elképesztően eltérő eredményekre jutottak: volt, aki a környezeti hatásokban, a társadalmi miliőben, a gazdasági élet alakulásában vélte felfedezni a bűnözés okát, s akadt, aki az endokrin mirigyek nem megfelelő működését vagy éppen a hibás géneket okolta. Cesare Lombroso turini börtönorvos és jogász például — jogerős elítélteket vizsgálva — úgy találta, hogy a különböző bűncselekmény fajták elkövetői meghatározott stigmákkal, jól körülírható antropológiai jegyekkel bírnak. A gyilkosra jellemző a szűk koponya, a domború pofacsont; a tolvajra a sűrű szemöldök, kicsi, nyugtalan szemek, alacsony homlok; az erőszakos elkövetőkre a lapos koponya, a hosszú, elálló fülek, egymáshoz közelálló szemek, tompa orr, és így tovább. Persze, e téveszméket már a saját korában is cáfolta a tudomány, hiszen, ha e megállapításoknak csak egy cseppnyi igazság magva is lenne, akkor a bűnmegelőzés elképesztő módon leegyszerűsödne — és iszonyatos társadalmi-politikai következményekhez vezetne... Azok, akik az egyént nem, mint biológiai, hanem mint társadalmi lényt vették vizsgálat alá, az elmúlt két évszázadban egy igencsak törvényszerűnek tűnő, különböző időszakokban és eltérő országokban minduntalan megvalósuló jelenségre lettek figyelmesek: mégpedig arra, hogy főként a szegény emberek bűnöznek, míg a vagyonosok bűnözésbeli részvétele csekély. Illusztrálja ezt egy kis válogatás. Fornasari di Verce Olaszországban a múlt század második felében azt tapasztalta, hogy noha a népességből csak 60 % élt szegényes viszonyok között, addig a bűnelkövetőknek közel 90 %-át tették ki. Guerry, a múlt század első felében Franciaország erkölcsi statisztikáját vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a kriminalitás a társadalom ún. „veszélyes