Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

viszonosság elve ellentétes lenne a keresztény vallás tanaival, és elutasította Fogarasy módosító javaslatát, magáévá tette viszont Cziráky János és több világi katolikus főrend is, utóbbiakkal Perényi Zsigmond és Teleki László szállt vitába. Rimely is szót kért, de beszéd helyett csak bejelentette, hogy - mivel Fogarasy „kimondta nézeteit" - az ő indítványa mellett foglalt állást. Néhány (az említettek mellett az alapítványok sorsát féltő) hozzászólás végén Fogarasy rámutatott, hogy „a katolika vallás régi, ősi 8 százados szerkezete az egész alkotmányba beszőve volt", de a jövőben uralkodó vallás nem lehet, s a vallásegyenlőség zökkenőmentes megvalósulása érdekében kérte a főrendeket módosító javaslata támogatására. A felső tábla ilyen értelmű viszont üzenetet fogalmazott meg, de az alsó tábla nem engedett, ragaszkodott a Kossuth által fogalmazott első törvényjavaslathoz.

146 A főrendek így április 4-én ott folytatták, ahol két nappal korábban abbahagyták. Az egyház a vallási elvek törvényhozás útjáni korlátozásának tilalmát kívánta a paragrafus szövegébe iktattatni. Ocskay gyakorlatilag megismételte korábbi beszédét, s nem akarta önmagát hosszan ismételni Fogarasy sem. Rámutatott viszont, hogy „aggodalmunknak nevekedni kell, s azon gondolatra is jöhetünk, hogy az óvó klauzula betétele is elleneztetvén, nem akarja a törvényhozás a katolika egyháznak jelen szerkezetét s mostani állását ez országban biztosítani", hiszen ellentétes érdekű bevett felekezetek esetén az egyiknek hasznos intézkedés óhatatlanul sérti a másikat. Teleki Domokos jó érzékkel mutatott rá, hogy egypár nappal korábban a főrendek „pazar kezekkel szórták a politikai szabadságot, és most a vallási szabadsággal kívánnak gazdálkodni". Úgy vélte, hogy az alsó tábla javaslatában a „különbség nélküli tökéletes egyenlőség és viszonosság" pontosan kijelöli az államhatalom számára azt a korlátot, melyen belül nem mehet. Értetlenségének adott hangot Teleki László is: „nem tudom megfogni, miért ne lehetne elfogadni a karok és rendek izenetét, űgy, mint áll. Vannak bizonyos dolgok, melyek oly egyszerűek és világosak, hogy azokhoz semmi záradék és magyarázat nem szükséges." Ott, ahol megvalósul a vallási egyenjogúság, még csak nem is logikus a püspökök által védelmezett értelmező záradék beiktatása. Teleki utána még összeszólalkozott a katolikuson kívül valamennyi vallás érdekére hivatkozó Scitovszkyval és Bezerédy Miklós c. makári püspökkel is. (Utóbbi beszédét az ellenzéki főrend kissé gúnyosan „nem tudom, miféle törökországi püspök úr némely viccei"-nek nevezte.) Teleki kiállt a törvényjavaslat mellett és határozott szavakkal utasította vissza a pécsi püspöknek a személyére illetve a főrendi többséggel szembeni állásfoglalására vonatkozó megjegyzéseit, beszédének záró mondatával pedig a karzat hallgatóságának viharos egyetértését, utóbbi pedig a nádor rosszallását váltotta ki: „Én nem istenítem a méltóságos főrendek táblája többségének logikáját, úgy én éppen olyan méltó joggal, s talán méltóbbal nem hagyhatnám helybe a püspök úrnak előadását, miszerint nem fogadja el a képviseleti táblának jelenleg már a hazát képező többségének véleményét." A világi főrendek leginkább csak röviden jelentették be a módosítást támogató vagy ellenző szavaLd. pl. Zakar, 1995. 80-81. p. stb.