Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

személyes képviselete vagy nem. (A nem nemesek meghatározott számú lakos után vagy községenként képviseltetnék magukat.) Kossuth 2-án és 3-án nagy beszédekben érvelt a tisztán népképviseleti alap bevezetése mellett, és a nemesség hagyományos közvetlen hatalomgyakorlási jogát - fejenkénti szavazatát - képtelenségnek nevezte, mint mondta: „honnan van az, hogy midőn a népképviseletet és más erre vonatkozó törvényjavaslatokat tárgyaltuk, ez senkinek sem jutott eszébe?"

190 0 és pártolói (például Bónis Sámuel) a nagy tömegű kisnemesség feudális jogainak fenntartását abszurdumnak nevezték, emiatt főleg Széchenyivel keveredtek éles szóváltásokba, utóbbi az egész kérdés következő országgyűlésre halasztása mellett foglalt állást. Vitájuk a kérdésben Széchenyihez húzó Batthyány szerint - a kormány egységét is veszélyeztette.

191 Végül - a már Pozsonyban tartózkodó Deák vezetésével - április 3-án este a követi konferencia úgy döntött, a nem nemesek választás útján delegálják képviselőiket, a nemesség pedig fenntarthatja hagyományos jogait, de csak a következő megyegyűlésig, amely átadja a helyét egy állandó bizottmánynak. A törvényjavaslat Bécsben kedvező fogadtatásra talált, csak az udvari ókonzervatívok sajnálkoztak a feudális vármegyék megszűnése miatt, de a törvénynek végül nem állták útját."

2 Rimely még a legelső, Kossuth fogalmazta törvényjavaslat szélére írta vonatkozó megjegyzéseit,

193 így általában a népképviseleti elvvel kapcsolatos problémáit is felvetette. Hagyományos felfogásának megfelelően élesen el kívánta választani ebben a törvényben is a szabad királyi városok hatóságait a megyéktől, mondván, hogy „a megye a városba be nem foly" és viszont, így utóbbiak nem is küldhetnek képviselőket a megyegyűlésekre még népképviseleti rendszerben sem. (Kossuth szándékai ekkor már egyértelműen a települések önkormányzatiságának erősítése irányába mutattak.) Rimely feleslegesnek tartotta a választójog újabb körülírását, csak annak feltüntetését akarta, hogy a képviselőválasztási joggal már amúgy is bírók (ld. 1848/5. tc. 2. §.) rendelkeznek a megyei hatóságok esetén is. A főapát valódi véleményét a népképviseleti rendszerről a lap szélére írt emocionális megjegyzése tükrözte leginkább: „a mágnások, püspök[ök], apátok, káptalanok, a nagy birtokosoknak jaj! sine me de me".

194 A rendi képviseletet (a világi nagybirtokosok, arisztokrácia mellett különösen az egyház intézményes jelenlétét a vármegyék döntési mechanizmusában) mindenképp fenntartani kívánta, mint írja: „kell nekik vagy fiskálisaiknak

195 befolyást engedni" a megyegyűléseken. Ezt a konzervatív felfogást 190 Kossuth vonatkozó beszédeit és a vita lényegét ld.: KLÖM. XI. 716-725. p.; Urbán, 1986. 206-212. p.; részletesen: Spira, 1964. 108-113. p. stb. Ld. előző jegyzet, ill. Széchenyi-napló (1982.) 1222. p. 192 Károlyi, 1936. 137-139. p.; KLÖM. XI. 726. p.; Irományok, 1848. 167. p.; 1848/16. tc: MT. 1836-1848. 237-238. p. 193 Rimely-iratok, 253. sz. 194 „Rólam, nélkülem." Vö. 3.5. fejezet, ill. Függelék V. 252. sz. jegyz. 195 Fiskális = ügyvéd.