Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

azonban - mint láttuk - még a Kossuthtal szemben állók sem osztották, és nem a rendi jellegű képviseleteknek (pl. káptalanoknak) akarták a korábbi jogait fenntartani, hanem csupán a személyükben nemesi kiváltsággal rendelkező magánszemélyeknek. A választójog, a képviselet és az önkormányzatiság kérdéseit egyaránt érintette a szabad királyi városok rendezéséről szóló törvényjavaslat is, melyhez Rimely nem túl lényeges kérdésben szólt hozzá. A főrendek vonatkozó március 24-i vitájában azonban a püspöki kar egésze nyilvánított figyelemreméltó véleményt, mellyel nyilván a pannonhalmi főapát is teljesen azonosulni tudott. A városok törvényhozási képviseletéről, illetve azzal összefüggésben belső szerkezetük rendezéséről régóta folytak viták a reformországgyűléseken, és a téma központi szerepet kapott az 184748. évi diétát megelőző politikai csatározásokban, illetve az országgyűlés 1848 márciusa előtti szakaszában. Kossuth már az alsó tábla februári vitanapjain is a városok demokratikus átszervezése illetve a nemesi kiváltságok érvénytelenítése (a hatóságok „tisztán territoriális" választása) mellett kardoskodott. Továbbá a városok joghatósága alatt érvényesülő - pontosabban a liberálisok szándéka szerint: megszűnő egyházi kiváltságok is számos vitát gerjesztettek, például a rendeket veszélyes radikalizmussal vádoló esztergomi kanonokkal összeszólalkozó Kossuth esetében stb.

196 A rendek - eredetileg Szentkirályi Mór vezetésével készült - törvényjavaslatát március 24-én vette munkálat alá a felső tábla, s már a 2. §-nál az egyház érdekeinek érzékeny sérelmét, újabb polgári reform elleni tiltakozását tapasztalhatták a jelenlévők. A paragrafus kimondta ugyanis, hogy a városnak, mint törvényhatóságnak annak valamennyi lakosa és tulajdona „rendőri, büntető és magánjogi tekintetben" különbség nélkül alá van rendelve. (Kivételt csak a megyék székházai illetve a „valóságos hadiszolgálatban álló katonák" jelentettek, utóbbiak is csak bizonyos keretek között.) Az egyház súlyos sérelemnek tekintette, hogy kiváltságolt helyzetére a törvényhozás ennyire nincs tekintettel, és újra világi joghatóság alá akarná helyezni az alól - feudális jogfelfogás alapján - immunitást élvező egyháziakat. Hám János szatmári püspök nem akarta hosszasan ecsetelni kifogásaikat, hanem csak bejelentette, hogy szorosan ragaszkodnak az 1843. február 12-én Pesten tett nyilatkozatban foglaltakhoz és jogaik fenntartása miatt óvást emelnek. Hám szavaihoz a püspöki kar egy emberként, határozottan csatlakozott.

197 Az említett nyilatkozatot egyháziak és konzervatív főrendek egy csoportja terjesztette az 1840/5. te. által a büntető törvénykönyv reformjának előkészítésére kiküldött (egész a következő országgyűlésig ülésező) választmány elé „különvélemény a kath.[olikus] egyházi hatóságoknak a papi személyek bűntetteik feletti bíráskodása iránt" címmel.

198 A terjedelmes nyilatkozat elkészítésérc azért volt szükség, mert a választmány büntetőkódex-javaslatában - a törvény előtti egyenlőség polgári elvének megfelelően - eltöA városi vita számos részletére Id. KLÖM. XI. 539-551. p. stb. Főrendi napló, 1848. 408. p. Szövegét használtuk: Fayer, 1896. 274-298. p.