Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

mások az ö alkotmányossághoz való viszonyát megkérdőjelezték. Vö. 3.6. fejezet.) A különbség tehát - mint a reformkori konzervatívok és ellenzékiek között általában - nem retorikai, hanem nagyon is tartalmi jellegű volt. Érdekes még Rimely beszédének a vége. Mintha már ekkor rezignáltán beletörődött volna a Fogarasy-féle klauzula kimaradásába (pedig a főrendek többsége ekkor nyilvánvalóan mellette állt), szavait azonban mégsem a keserű megpróbáltatások kiemelésével zárta. Jó érzékkel vette észre, hogy a felekezeti jogegyenlőség életbe léptetésének számos részletkérdése fog a közeljövőben „akár törvényben, akár pártok mozgalmainál előtűnni".

149 Feladatul mintha már az erre való felkészülést jelölte volna meg önmaga számára (legalábbis ekkor), mert a katolikus szempontok megvalósulásának biztosítékát nem az egyház érdekeit pontosan kifejező törvényszövegekben, hanem az ország katolikus lakosságában, pontosabban annak egyházához való ragaszkodásában jelölte meg. („Megjön az idő és akkor bíznunk kell abban, hogy e honban katolikusok laknak, s érzik azt, hogy ők katolikusok, a katolika vallásnak fenn kell tartatni.") Ez a felfogása pedig pontosan megfelelt a katolikus autonómia mozgalom - éppen ezt követően markánsan körvonalazódó - célkitűzéseivel. Szavaival teljesen párhuzamosak a püspöki kar emlékeztetőjeként megfogalmazottak is: „midőn egyházunk a fejedelmi pártfogás ernyőzete alól ki van rántva, s a bevett vallások sorába állítva, most, midőn a nép a törvényhozásba választása által befoly, és szavát azon kívül is az igazság és jogosság mellett felemelheti, a katolikus egyháznak saját híveinek védelme alá kell húzódnia".

150 A Rimely által érintett eszme két nappal később kapott különös jelentőséget. Április 4-én ugyanis a főrendek újabb üzenetben ragaszkodtak a püspökök indítványozta kiegészítéshez, viszont megmakacsolta magát az alsó tábla is. (Indoklásukban arra hivatkoztak, hogy „a kérdéses szavak betétele által a jelen tárgy politikai térről a dogmatikai térre vitetnék át, és a tökéletes egyenlőség és viszonosság veszélyeztetnék".) Miután 6-án bejelentették a rendek szóbeli üzenetét, Scitovszky kifejezte ragaszkodását korábbi elveihez, melyekről le nem mondott, de az előrehaladott tárgyalásokat sem akarta gátolni, viszont óvást jelentett be a vallási törvénnyel kapcsolatban. Ocskay püspök is azt fejtegette, hogy soha nem akarta a törvényhozásban a vallásügyet tárgyalni, s rámutatott, hogy a mostani javaslat 2., 3., és 4. §-ait soha támogatni nem fogja majd szintén ünnepélyes óvást tett, melyhez több világi katolikus is csatlakozott. Pártolóan csak Vay Miklós nyilatkozott, majd Majláth György országbíró fejezte ki megnyugvását az alsó tábla üzenetében. István főherceg bejelentésére a sokat vitatott paragrafusokat közfelkiáltással jóváhagyták. A továbbiakban még a görögkeletiek és görögkatolikusok viszonyaival foglalkozó „pótlék javaslatot" vitatták, majd megszülethetett az „évszázados vallási súrlódások Az áprilisi törvények ideiglenesnek tekintett jellegéről kitűnően: Szabad, 1976. Fogarasy, 1848. 65. p.