Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

FAZEKAS CSABA Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen Jelen közleményünk első eredményeit foglalja össze egy hosszabb kutatásnak, mely Rimely Mihály János (1793-1865) pannonhalmi főapát 1848-as közéleti-politikai tevékenységének feldolgozását tűzte ki célul. Alábbi munkánknak akár azt a címet is adhatnánk: jegyzetek az átalakulás margójára. Nem kívánunk ugyanis mást tenni, mint egy rendkívül sajátos forráscsoport alapján ismertetni, milyen hatást gyakoroltak az utolsó rendi országgyűlés (1847-48) eseményei a főapát gondolkodására, az eseményekben vállalt szerepére, hogyan reagált az események alatt illetve közvetlen azok után a gyorsan változó aktuálpolitikai kihívásokra. A forráscsoportot Rimely Mihály elsősorban saját maga számára készített, kisebb részben a nyilvánosságnak szánt feljegyzései alkotják, melyek egykorúan alig, azóta pedig még kevésbé jelentek meg nyomtatásban. Pedig a terjedelmes iratanyagból - annak töredékessége, esetlegessége mellett is - pontos kép rajzolható arról, hogyan tükröződtek a „nagy év" magyarországi belpolitikai eseményei egy katolikus szerzetes-főpap gondolkodásában, a polgári átalakulás mely jelenségei váltottak ki belőle reakciókat és miért stb. Rimely jegyzetei ha alapvetően újat nem is nyújtanak a magyar negyvennyolc történetéhez, mégis jellemző adalékokat nyújthatnak a forradalom és szabadságharc társadalmi hátterének, mozgatóinak megismeréséhez, azon belül például az egyházpolitikai viszonyok - kellőképpen aligha feldolgozott - alakulásának.

1 1. Rimely Mihály pannonhalmi főapátról Rimely Mihály jegyzeteinek felidézése már csak azért is érdekes, mert személyében a magyarországi bencés rendtörténet kevéssé ismert illetve méltatott alakjáról van szó. Az egyháztörténeti irodalom lényegében egységes abban a tekintetben, hogy a rend kevésbé nagy formátumú személyiségei közé tartozott, mind jó két évtizedes föapáti, mind egyéb (tudományos, közéleti) tevékenysége kevés nyomot hagyott az utókorban. Jellemzőnek véljük, hogy a pannonhalmi apátság ezer éves fennállására 1 Utóbbi szempontból elemzésünket éppen ezért nem is szűkítettük kizárólag a főapáti feljegyzésekre, igyekeztünk az áprilisi törvények által kiváltott egyházpolitikai kérdéseket - tanulmányunk más részeitől eltérően - jóval általánosabb kontextusban vizsgálni, ld. 3.7. fejezet.