Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

kiadott kötetek is csak 2-3 helyen említik a nevét,

2 de több főapát-társától eltérően életrajza nem került be Sólymos Szilveszter: Ezer év 100 bencése c. kötetébe sem,

3 máig legrészletesebb életrajzát Sörös Pongrác rendtörténete tartalmazza.

4 Az Esztergomban született Rimely Mihály volt Győrött tanulmányi felügyelő, gimnáziumi és teológiai tanár Pozsonyban illetve Pannonhalmán, házfőnök Kőszegen. A főapáti tisztséget majd' 50 évesen, 1842-ben vette át.

5 1865-ben bekövetkezett haláláig olyan két évtizedben került a nagy múltú apátság élére, mely nemcsak politikaitársadalmi fordulatokban bővelkedett, hanem újabb és újabb kihívások elé állította a bencés rend tagjait is. A 19. század elején visszaállított rend a reformkorban egyre többet szembesült a rá háruló oktatási feladatokból és életformaváltásból fakadó nehézségekkel. Az egyház felfogása szerint a jozefinizmus és a liberalizmus „hitet bomlasztó légkört" teremtett, s Rimelyről már kortársai is úgy vélték, hogy a precíz, ám sok vonatkozásban túlzottan konzervatív személyiségnél energikusabb, a kor kihívásaira jobban reagáló főpapra lenne szüksége a rendnek. (Dacára annak, hogy fiatalabb, teológus hallgató korában egyébként Rimely sem zárkózott el egyes katolikus reformeszméktől.) Mindezt jól mutatja, hogy főapátként többször konfliktusba került a rendtagokkal, 1848 után elsősorban utódával, Kruesz Krizosztommal, akit valósággal a „belső ellenzék" fejének tekintett.

6 Már 1848 előtt is szerették volna egyesek, ha bizonyos reformokat vezet be a rend életképességének, vonzerejének fenntartása érdekében, később azt, hogy összehívja a rendi nagykáptalant stb. Ilyen egyházkormányzati körülmények között érte Rimelyt az állam és a társadalom életét minden területen érintő reformkor, s a főapátnak egyre többet kellett foglalkoznia a polgári átalakulás elsősorban az egyház életét - felfogása szerint felforgató liberális elképzeléseivel. Az 1843-44. évi országgyűlésen keserűen vette tudomásul a korábbi vegyes házassági viszályokat liberális szemlélettel lezáró 1844/3. tc. elfogadását, melyben ő is az egyház helyzetének megingását, a felekezeti egyenjogúság katolikusokra sérelmes elvének diadalát látta. A reformkor utolsó éveiben ezért fokozta politikai aktivitását, 1846-47-ben aktívan bekapcsolódott a Konzervatív Párt tevékenységébe, Apponyi György kancellár kérésének megfelelően Győr megye közgyűlésén, majd az utolsó rendi országgyűlésen is nagy beszédekben védte a kormányzatot és támadta a szabadelvű ellenzéket.

7 2 Ld. pl. Katus, 1996. 255., 257. p. 3 Sólymos, 1997. 4 Sörös, 1916/a. 91-105. p. 5 Névtár, 1986. 44. p.; röviden ld. még: Szinnyei, 1906. 6 Sólymos, 1990. 57., 86-87., 189. p.; Sólymos, 1997. 211. p. 7 Sörös, 1916/a. 93. p.