Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Márfi Attila: Győr története a kezdetektől napjainkig

olvasóra bízva a hagyomány és a belső értékrend fogalmak feloldását. Ami, ha például a feudalizmusra gondolunk, lehet vallásos érzület, filozófiai-művészeti hatás, tudatos énünk összes olyan rezdülése, mely az adott, általunk átélt korszak hatásait egyéni és az úgynevezett kollektív tudattal is magunkévá teheti. Győr vezető rétegeinek vizsgálatát a szerző a meghatározó ideológiai és történelmi kategóriákon kívül fontosnak tartja az adott földrajzi környezet és magántulajdon jellem és tudatformáló szerepét. Ennek megfelelően mutatja be a helyi hatalmi elit vagyonától és közhivatali tisztsége által meghatározott különböző rétegeit. „A polgárság belső világa" címszó alatt a szerző a polgári értékrend olyan általános fogalmi köreit sorolja fel, mint önbizalom, öntudat, akarat, szorgalom, tudás, szívósság, konzervativizmus, amelyek fontos attitűdök az önmegvalósítás során, s nem kimondottan csak a polgári korszakra jellemzőek. Az időrendi sorrendet tartva a Győr köztörténetét bemutató utolsó szemelvény Honvári János győri főiskolai oktató tollából származik „Győr vázlatos története a két világháború között" címszó alatt. E tanulmányában a szerző kiemelten foglalkozik a vesztes első világháború és a trianoni területveszteségek okozta gazdasági válság országos és helyi következményeivel. Szociográfiai adatokkal, összehasonlító vizsgálatok segítségével ismerhetjük meg az inflációs évek és a gazdasági váltság győri társadalmát. Az ezt követő népszövetségi kölcsönök segítségével bekövetkezett stabilizáció példájaként megemlíti többek között a Mosoni-Duna-híd felépítését, a városi villamos és vízmű fejlesztését, valamint a szükség és bérlakások telepítését. Külön alfejezetben ismerhetjük meg a két világháború közti korszak gazdasági fellendülésének főbb szakaszait, az ipar-, kereskedelem és az úthálózat fejlesztését reprezentáló beruházásokat. Ugyanakkor bepillantást nyújt a város kulturális és egészségügyi életének fokozódó fejlődésébe is. Külön értéke a tanulmánynak, hogy Győr népességét, műveltségének és közéleti tevékenységének szintjét szociográfiai alapossággal közelíti meg a szerző. A város igazgatásának változásairól viszont meg kell elégednünk egy erősen vázlatos jellegű ismertetéssel. A tanulmánykötet utolsó fejezetrészeként három olyan szintézis követi egymást, amely Győr és környékének földrajzi és építészeti adottságait, népi hagyományainak emlékét rögzíti. Elsőként Timaffy László nyugalmazott néprajzkutató írását olvashatjuk „Szemelvények Győr néprajzából" címmel. A város földrajzi fekvésének köszönhetően sokaknak adott itt munkalehetőséget a folyók közelsége, olyan mesterségek kialakulását eredményezve, amelyek hosszú évszázadokig a megélhetést jelentették az itt élőknek. így hosszasan foglalkozik a szerző a malomiparhoz kötődő, évszázadokra visszamenő néphagyományokkal, a munkavégzés szokáaival és az ehhez fűződő életmód és mentalitás népi megnyilvánulásaival. Szintén a folyók közelségének köszönhető egy másik régi mesterség, a hajóvontatás, vagy ahogy a győriek nevezték, burcsellás mesterség. A burcselláknak nevezett fedett dereglyék a vízikereskedelem fontos eszközei voltak, s az ezzel foglalatoskodók emlékét máig is őrzi egykori „lakónegyedük" az úgynevezett Burcsellás köz. A tanulmány harmadik részében a város egykori paraszti negyede, az Újváros és a Győr környéki falvak ismertebb népszokásait, a munkavégzés nevezetesebb eseményeit és a népi kultúra máig megőrzött szellemi értékeit ismerteti a szerző ízes és választékos nyelvhasználattal.