Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Márfi Attila: Győr története a kezdetektől napjainkig

Ezt követően Göcsei Imre győri földrajztudós „Győr földrajza" című tanulmányában azokat a természetföldrajzi adottságokat elemzi, melyek meghatározzák a táj arculatát és az itt élők életét is befolyásolták. Külön alfejezetekben tanulmányozhatók a település természetföldrajzi alapjai, geomorfológiai viszonyai, éghajlata és vízrajza. Ez utóbbinál részletesen közli Győr három folyója, a Duna, Rába és a Rábca fontosabb vízrajzi és műszaki adatait, a folyamszabályozások, védművek és a csatornaépítések menetét és a nevezetesebb árvizek pusztításait. Az állóvizek bemutatásánál a termálvizek hasznosítását is megemlíti, majd röviden szót ejt Győr és környéke talajviszonyairól, valamint növény és állatvilágáról. A várostörténeti kötet Winkler Gábor győri építész tanulmányával zárul „Győr építészete" címmel. Rövid áttekintést kaphatunk a történelmi korok településrajzáról, a városszerkezet folytonos változásáról, s az olyan természeti katasztrófákról, mint például az 1566-os tűzvész, ami szinte teljesen megváltoztatta Győr arculatát. Ma már kevés gótikus és reneszánsz építészeti emlék látható a városban, jobbára a barokk és a későbbi építészeti stílusok uralják az utcákat és a köztereket. A 19. század elején a már elavult védműrendszer lebontásával lehetőség nyílt a belváros és a külvárosok egységesítésére. Az ekkor megindult építési hullámban Fruhmann Antal tervei nyomán a város épületei a klasszicista és romantikus historizmus stílus jegyében épültek fel. A kiegyezést követő polgárosodási időszak jeles építészei Alpár Ignác és Hübner Jenő voltak, akik az új városközpont kialakításánál is szerepet kaptak. A két világháború közti időszakban is emelkedtek fontos közművek, középületek és lakónegyedek, többek között Dörre Endre, Weichinger Károly és Lakatos Kálmán nevével fémjelezve. A szerző szinte napjainkig végig követi a nevezetesebb épületek és az egyes városrészek, így a belváros időszerű felújításainak történetét. A tanulmány értékes művészettörténeti tudnivalókkal is megismerteti az érdeklődőket. A tanulmányok végén névmutató egészíti ki a kiadványban közölteket, bár meg kell jegyeznem, hogy a kiváló kötet olvasását, kutatói felhasználását az itt nem közölt felhasznált irodalom és jegyzetapparátus is segítette volna. Az egységes és tagolt szerkezetű tanulmánykötet értékét tovább növeli a bőséges és változatos illusztrációs anyag és a szerintem nagyon alapos tipográfiai munka, amely tetszetős arculatot varázsolt a kötetnek. Meglátásom szerint a népes szerzőgárda és a szerkesztők kitűnően ellátták feladatukat és olvasmányos, de ugyanakkor új ismeretekben is gazdag várostörténeti kötetet alkottak. (Győr története a kezdetektói napjainkig. Szerkesztő: Bana József és Morvái Gyula Kiadó: Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Bana József igazgató, Győr, 1997. 174. p.) Márfí Attila