Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Márfi Attila: Győr története a kezdetektől napjainkig

Szende Katalin nevéhez fűződnek. A fennmaradt kb. ezer végrendeleten kívül más olyan források szinte módszertani vizsgálatáról is képet kaphatunk, mint a korabeli matriculák, személyes levelezések, városi polgármesteri iratok, vagy pedig az adólajstromok. Figyelemre méltó és a szerző alaposságát is mutatja az a sokoldalú szempontrendszer, amelynek alkalmazásával ezeket a nagybecsű forrásokat osztályozza, elemzi és értékeli: így képet nyerhetünk a korabeli életmódról, az egyes emberek, de a nagyobb közösségek mentalitásáról, mindennapi életvitelükről is. De vizsgálható e testamentumok adatai alapján az örökhagyók vagyoni állapota, életkora, neme, családi állapota, foglalkozása és felekezeti hovatartozása is. Mindezeken túl nagyon értékes várostörténeti adatokra és eseményekre is rábukkanhatnak az érdeklődők. Az életmód- és néprajzi kutatók számára pedig egyenesen kincsesbányák azok a testamentumok, amelyekben az ingatlanok felsorolásán kívül a korabeli berendezési-, használati és vagyontárgyakról szinte pontos leltárt kaphatunk. A korabeli győri polgárok örökhagyását taglaló szintézis után egy olyan értekezést olvashatunk „Győr polgármesterei" címmel Bana József levéltárigazgató tollából, amely a polgári elitnek a városi tanácsban vállalt szerepéről ad részletes képet. A német típusú elsőszámú városi tisztviselő, a polgármester és a városi önkormányzat működésének jogi-igazgatási hátterének rövid jellemzését követően a tényleges önkormányzati működés néhány helyi alapesetét is megismerhetjük. „Anyakönyvi adatok" címszó alatt Bana sorra veszi azokat a bibliográfiai és levéltári forrásokat, amelyek adataira támaszkodva felállíthatta az elsőszámú városi vezetők archontológiáját. Bár a méltóságsor elkészítésénél is a teljességre törekedett, a fellelt adatok ellentmondásossága illetve hiánya miatt a kiegyezés előtti polgármesterek demográfiai adatai nem egységesíthetők, nem lelhetők fel. A polgármesterek működési idejének megállapításánál megismerhetjük azokat a módszertani szempontokat, amelyek alapján a hivatal viselés meghatározását és az alapos kutatómunka főbb részleteit taglalja. Győr város korai polgármesterei közül a nevezetesebb egyéniségek fontosabb hivatali ténykedéséről kapunk vázlatos képet. Majd ezt követőleg kimerítő részletességgel ismerteti meg a szerző az olvasóval Győr két kiemelkedő polgármestere Zechmeister Károly és Udvaros István hivatali ténykedésének főbb állomásait. Tanulmánya végén a szerző táblázatban összefoglalva mutatja be Győr 1787 és 1950 között megválasztott polgármestereinek szolgálati idejét és az ezt megelőző hivatali tisztségüket. Egy újabb táblázat az 1867 és 1950 közötti időszak polgármestereinek anyakönyvi adatait tünteti fel. Végül a harmadik táblázat a szabad királyi város szintén fontos tisztségének, a városbíráknak méltóságsorát közli az 1743-tól 1872-ig terjedő időszakban. Szakái Gyula győri főiskolai oktató „Győri elit a 19. és a 20. század fordulóján" címmel megjelent érdekes írása olyan karaktervizsgálatra vállalkozott, amely óhatatlanul is felöleli a mentalitástörténet lényegesebb alapkategóriáit. Igaz, konkrétan nem fejti ki azokat a hatásmechanizmusokat és ingereket, melyek az egyes ember, vagy közösségek életében meghatározóak az adott korban. Illetve olyan általános érvényű gyűjtőfogalmakat használ, mint „hagyomány irányította ember", vagy „belülről irányított ember", nyilván az