Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Márfi Attila: Győr története a kezdetektől napjainkig

Az ezt követő opus szerzője Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, aki több évtizedes győri kutatásai eredményeinek egy részét tehette itt közzé. A „Vázlat Győr XVI-XVII. századi történetéről" cím alatt megjelent írás az újabb kutatások tükrében vázolja fel azt a középkori várost, amely ekkor már fontos gazdasági, sőt stratégiai tényező a török által meg nem szállt területek határvidékén. Közvetlenül a mohácsi csatavesztés után Győr a Habsburgok kezére került, s ekkor kezdődött el a rábai átkelőhely védműveinek megerősítése, illetve kiépítése is. A vár átépítését, s az ezt törvényszerűen követő városszerkezet-átalakulást követhetjük nyomon Gecsényi összegzésében. Az itt állomásozó helyőrség harci feladatairól, s a török hadmozdulatairól, az 1594-es ostromról is olvashatunk, bemutatva a város, mint a „Nyugat védőbástyája" politikai-stratégiai fontosságát. Ugyanilyen hangsúlyt fektet a szerző Győr megnövekedett gazdasági szerepének ábrázolására is. Összegzésében a szerző a Rába-parti város kereskedelmének átrendeződését mutatta be, melynek során a nyugat felé irányuló árukivitel főközpontja lett Győr városa. A törvényszerűen ezzel járó polgárosodási folyamatokat az itt élő olasz kereskedő családok (Beccaria és Angarano) közvetítő szerepével, valamint az ugyanekkor kiemelkedő és nagy befolyást szerző Dallos és Torkos magyar családok életpályájának rövid felvázolásával ismerhetjük meg. Mindezek a győriek szélesebb rétegeit is érintő változások és életutak a város fejlődésében, szellemi és kulturális életében is éreztették hatásukat. A Gecsényi Lajos által itt közzétett városrajz árnyaltan mutatja be azokat a politikai, társadalmi és kulturális összetevőket, melyek a későbbi századokban alapjait képezték Győr továbbfejlődésének. Sáry István nyugalmazott levéltárigazgató rövid dolgozata pedig ennek a progresszív folyamatnak egyik állomását ismerteti meg az olvasóval „Győr szabad királyi város" címmel. A tanulmány első része összefoglalja a városodási folyamatok középkori állomásait. Majd azokat a 17. század elején megindult politikai küzdelmeket taglalja, amelyek a város cívisei és a győri klérus között szükségszerűen lezajlottak az ország több leendő szabad királyi városához hasonlóan. A több évtizedes harc eredményeként Győr városa viszonylag korán, 1743-ban nyerte el a privilégiumokkal járó szabad királyi rangot. E harc folyamatáról, az egymásnak feszülő érdekcsoportok küzdelmeiről kapunk érzékletes képet. Végül a szerző felsorolja azokat a kiváltságokat, melyek alapkövei lettek a további polgárosodási folyamatoknak, emellett ismerteti az első önálló városi tisztikar összetételét is. Horváth József győri könyvtáros „A győri polgárok a végrendeletek tükrében" című tanulmánya pedig mintegy az előző dolgozat kiegészítéseként azt a polgári miliőt, életmódot tárja elénk, ami a város 17-18. században itt élt lakóit jellemezte. A terjedelmes értekezés külön oldalakat szentelt az egykori testamentumok, mint a legszemélyesebb egyéni források egyikének bemutatására. S az ez által rögzített személyes adatok és közlések egyaránt tükrözik az egyes ember anyagi, sőt hitbéli-erkölcsi helyzetét is. Ugyanakkor az eddig ismertetett nemesi testamentumok mellett megjelennek a polgári Öntudatot is közvetítő egyedi források, melyek vizsgálatához óriási segítséget adtak azok a forrásközlések és szintézisek, amelyek Házi Jenő, Tárkány Szűcs Ernő és