Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet
természettől fogva a bármilyen okból és mértékben szellemi fogyatékosok, a süketek és vakok; a törvény erejénél fogva a 16. életévüket még be nem töltött személyek (hacsak a bíró adott körülmények mellett felfogóképességüket alkalmasnak nem ítéli), a bírói ítélet által becsületvesztéssel (infamia) sújtottak, továbbá azok, akik ellen büntető eljárás van folyamatban.-^ Hasonló elbírálás alá estek a hitszegők (periuri), és nem tehetett tanúvallomást természetesen az eljáró bíró és azok sem, akik a vádlottal ellenséges viszonyban vannak. Azután mindazok a személyek, akik közismerten rosszhírnek, akiket „lefizettek", akiket fenyegetéssel bírtak rá a vallomástételre és a vádlottal alárendelt viszonyban állók. Végül nem hallgathatók meg tanúként a szülők, egyenes ági lemenők, házastársak, testvérek, sógorok (a második fokig), gyámok—gyámoltak, gondnokok—gondnokoltak, anyós és após, meny és vő, valamint az ügyvédek sem az adott perben. A tanúvallomás után a tervezet szükségesnek látta a szembesítés (ti. a tanú és a vádlott közti) kötelező elrendelését, amely alól csak az jelenthetett felmentést, ha a vádlott meggyőző beismerő vallomást tett.l? A teljes bizonyítékhoz két kifogástalan tanú vallomása kellett, egy vallomás csak félbizonyítéknak számított. (26. §) Egyetlen tanúvallomás akkor sem tekinthető teljes értékűnek, ha több, akár számos, de gyanús tanú vallomása áll mellette. (28. §) Más bizonyítási eszköz segítségével nyert bizonyíték azonban kiegészítheti az egy tanú vallomását. (29. §) A tervezet részletesen szabályozta a különböző bizonyítási eszközök egymáshoz való viszonyát, s külön kitért az orvosi látleletek szakszerű értékelésére. Egyetlen körülményt emelnék ki ehelyütt: ha a törvényszéki orvos véleménye megegyezik a látleletet felvevő orvoséval, az teljes értékű bizonyítéknak számít. Ha eltérő, akkor két eset lehetséges: amennyiben a szakértő törvényszéki orvos véleménye a vádlottra nézve előnyösebb, ezt kellett figyelembe venni; ha hátrányosabb, az ország egyetemének orvosi karához (ad Facultatem Medicináé Regiae Scientiarum Uniuersitatis Hungaricae) kellett szakvélemény kérése végett fordulni, és az egyetemi „ítéletet" a bíróságnak el kellett fogadnia! 18 alapozni. Vö. KORNBLUM, U.: Beweis (Stichwort), HRG Bd. 1. S. 401-408.; NEEF, F.: Poena arbitraria (Stichwort), HRG Bd. 3. S. 1781-1785. 16 Ha az érintett személy ártatlansága bizonyítást nyert, tanúskodhatott. Ha pedig bűnösnek bizonyult, de büntetését letöltötte — bár tanúk hiányában csak! —, már kihallgathatták tanúként. (12-13. §) 17 A szembesítés fontosságát húzza alá, hogy a tervezet kiemeli: akár nemesekkel szemben is alkalmazni kell. (23. §) 18 Ez az a pont, ahol ismét szembeszökő a német jogi hatás: lehetetlen fel nem ismerni a Carolina óta széles körben elterjedt „Aktenversendung" intézményét, amely az egyetemeknek széles jogkört biztosított, s nem kis presztízst is. Az egyetemek által elkészített szakértői vélemények e tervezet szerint ráadásul kötelező erővel rendelkeztek volna, a jogtudósi véleményeket ezzel kógens jogforrási rangra emelve, ami az antik római jog óta példa nélküli. Vö. RADBRUCH, Gustav: Zur Einführung in die Carolina, in: Die Peinliche Gerichtsordnung Karls V. von 1532. Stuttgart, 1975. S. 21.
