Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

készült volna a munkával. A Hajdú Lajos által nagy szakmai igénnyel feldolgozott korábbi tervezet 1795-re lett keltezve (teljesen meggyőző érvelés alapján),"* az alapul szolgáló törvényhely ott is korábbi, az 1791:67. tc. Itt gyorsabban folytak a munkálatok és két év múlva, 1829-ben készen állt az új mű, s még abban az évben az egyetemi nyomda betűivel nyomtatásban is megjelent Budán. A Magyar Országos Levéltárból „kiásott" dokumentumok keltezései is teljesen egyértelműek e tekintetben: kétséget kizáróan az 1829. esztendő a hiteles évszám.5 Ezt a két évnyi, nem túl hosszú időt különben magyarázza az a tény is, hogy a kodifikációs szakbizottságnak tulajdonképpen nem kellett teljesen új törvényszöveget kidolgoznia, hanem „csupán" az volt a feladata, hogy az 1795. évit a kor követelményeihez és viszonyaihoz hozzá igazítsa. 2. A mű szerkezete A büntetőjogi albizottság komolyan vette feladatát, nem kímélte az alapul szolgáló operátumot — egyetlen nagyobb szövegrészt sem hagyott benne érintetlenül. Vonatkozik ez a megállapítás mindjárt a tervezet szerkezetére. A minta, az 1795. évi tervezet a magyar rendszertani hagyományokat követve két fő részből állt: alaki és anyagi jogból.^ Ehhez illesztettek a Szirmay-féle őstervezet nyomán egy önálló fejezetet, amely több mint két tucat ún. általános elvet rögzített. Ez nem tekinthető még a modern dogmatika szerinti általános résznek, főleg azért nem, mert itt perjogi és anyagi jogi alapelvek egyaránt olvashatók. A feltett és megválaszolt kérdéseket illetően azonban kétségkívül az általános rész előképének tekinthető.? Ezt a szerkezetileg valóban sután illeszkedő részt az 1829. évi tervezet kodifikátorai egyszerűen elhagyták, mondván: az alapelveket magában a törvényszövegben kell kifejteni (pontosabban: a büntetésekről szóló fejezetekhez kell hozzáilleszteni), ezáltal a törvényszöveg szerves részévé tenni, nem pedig egy jogforrási szempontból nagyon nehezen értelmezLásd: HAJDÚ Lajos: Az elsó' (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest, 1971. 25-29.1. (a továbbiakban: HAJDU) A Tihanyi Tamás és Luby Imre (actuarius) által, a nyomdába adás előtt jegyzett utolsó kézirat dátuma: Pest, 1829. március 9. A Bencsik-féle javaslat kapcsán írja Bónis: „Az eljárásjog első helyet foglal el, mert a bírónak előbb van szüksége az elfogatás módozataira, mint a bűncselekmények dogmatikus szabályozására." BÓNIS György: A magyar büntetőtörvénykönyv első javaslata 1712-ben. Budapest, 1934. Angyal szeminárium kiadványai, 26. 18. 1. (a továbbiakban: BÓNIS) Összesen huszonhárom alapelv található a tervezetben, amelyek a legfontosabbnak ítélt alapkérdésekben adnak iránymutatást, mint például: a gondolatot nem lehet büntetni; csak a szabad akaratból elkövetett cselekmény büntethető; a kísérlet enyhébb beszámítás alá esik, mint a befejezett; a büntetésnek arányban kell állnia azzal a hátránnyal, amit a bűncselekmény okozott; az eljárás során a bíró nem lehet a törvénynél sem enyhébb sem szigorúbb; a pénzbüntetések sohasem engedhetők át a bíró hasznára és általában büntetésképpen nem is róhatók ki stb. Lásd: HAJDÚ, 391-400.1.