Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

hető részben elhelyezni, hiszen úgymond megengedhetetlen, hogy a törvény szakaszai mintegy a törvényen kívüli alapokra, az alapelvekre hivatkozzanak." Az 1829. évi büntetőtörvény-tervezet különben három, egymástól világosan elkülönített részből áll: az első rész a De forma procedúráé, a második a De delictis eorumque poenis, a harmadik pedig a De delictis politicis címet viseli. Az első két rész az alaki és az anyagi jogot tárgyalja, ez pontosan követi az említett rendszertani hagyományokat. A harmadik azonban rendhagyó, azt is mondhatnánk: előremutató. Itt ugyanis (valamivel későbbi szakkifejezéssel élve) a kihágásokkal kapcsolatos jogalkotói szabályozás olvasható — egy olyan dogmatikai kategória részletes kibontása, amely a magyar törvényhozói gyakorlatban (habár csak tervezet szintjén) itt jelenik meg először. Á jogalkotó a kihágásokról rendelkező rész után elhelyezett egy, a törvényszékekhez címzett, három fejezetből (caput) álló instrukciót is. Ezután került sorra a statáriumról szóló cikkely tervezete. Az oly sok munkával kiérlelt 1795. évi operátum a kihágásokról még semmit nem tartalmazott, pontosabban talán az utolsó, az LIV. „szakasz" (= cikkely) említhető, amely a kódexben meg nem nevezett bűntettekről rendelkezik (eltekintve természetesen a statáriumról szóló külön törvénycikkbe szánt résztől, amely teljesen már tartalmi kérdést érint).° Itt azonban jobbára csak azok a főleg mulasztásos formában elkövethető és büntetendőnek ítélt elkövetői alakzatok kerültek rögzítésre, amelyek nem olyan karakterisztikusak, hogy a jogalkotó a megelőző szakaszok valamelyikében elhelyezhette volna. A szabályozás itt nagyon felületes: részint túlságosan absztrakt, részint kazuisztikus. Büntetendőnek tartotta a közveszélyes „pajkosságot", midőn valaki olyasmit sért meg vagy rombol le, ami a közösség haszna és gyönyörködtetése végett épült fel — és büntetni rendelte azt is, aki a más ablakán valamit bedob, vagy megfordítva: aki a járókelőkre valamit kidob, kiont; aki tolakodó koldulásával mintegy kierőszakolja az alamizsnát stb. Az itt, mintegy példálózóan szabályozás alá vont cselekmények nagyjából a kihágás fogalomkörébe esnek, de az absztrakt megközelítés teljesen hiányzik, nem beszélve arról, hogy a mulasz8 „Tam praefationem, quae alioquin ad essentiam codicis criminalis referri nequit, quam et principia articulis praemissa censemus esse exmittenda, tum ideo, quod illa in ipsis articulis enunciari debeant, et effective etiam passim in iisdem, signanter in proiecto articuli de poenis contineantur, tum quod plura ex iis ad doctrinalem traditionem iuris criminalis potius quam ad codicem criminalem pertineant, et secus etiam incongruum esse uideatur ut articuli ad principia tamquam fundamenta extra legem posita semet provocent..." Magyar Országos Levéltár, Archívum Regni N 117. 1. p. 9 A statáriális bíráskodásról az 1829. évi operátum is rendelkezik, de még az 1795. évinél is lakonikusabban: mindössze három szakaszt szentel neki. Rögzíti, miszerint statárium elrendelésének normális körülmények között soha nincs helye (statario iudicio in ordinario rerum situ locus nunquam erit), elrendelésének feltétele: meghatározott súlyos bűncselekmények (rablás, rablógyilkosság, útonállás) széles körben való elterjedése, és a végrehajtó hatalom köteles a vármegyei közgyűlés előzetes hozzájárulását beszerezni. Hozzáteszik (mintegy magától értetődően — eo caeteroquin suapte intellecto), hogy rögtönítélő eljárás alá egyházi személyek, csakúgy mint az országos nemesek, semmiféle ürüggyel nem vonhatók.