Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Homoki Nagy Mária: Kodifikáció vagy reformkísérlet

a reformmunkálatok mellett vagy ellen. A vármegyék közgyűlései 1831-ben, de legkésőbb 1832 elején bizottságokat küldtek ki az országos munkák véleményezésére. Több megye, mint pl. Gyó'r, Szolnok, Nógrád, Temes, Pest, Zala, Somogy saját véleményét nyomtatásban megküldte más vármegyéknek, így a közgyűlések összehasonlíthatták elképzeléseiket. Az ország politikai közvéleménye most mozdult meg igazán. 1791-ben egy szűk konzervatív-reformkör tett kísérletet Magyarország jogi-politikai életének átalakítására. 1830-tól már a vármegyei köznemesség széles tábora nyilvánít véleményt. Természetesen sokan vannak, akik ellenzik e javaslatokat, de sokan vannak azok is, akik a reformmunkálatoknál radikálisabb változást szeretnének megindítani. Ok azok a reformerek Kölcsey, Deák, Lónyai, Szemere, Dessewffy -, akik 1832-tól országgyűléseinken síkraszállnak a reformgondolatok megvalósításáért. Ezeknek a törekvéseknek lesz köszönhető, hogy az 1832-ben összehívott országgyűlésen végre napirendre kerülnek az első rendszeres bizottsági munkák az úrbérről, az adóról és a kereskedelemről. Nem a reformerek hibája, hogy átütő sikert ezen az országgyűlésen nem lehetett elérni. Az elkészült bizottsági munkákat már nem lehetett levéltárba zárni, a haladó gondolatokat már nem lehetett elfojtani, s ettől kezdve valamennyi országgyűlésen felvetődtek a legégetőbb problémák megoldására vonatkozó javaslatok, hogy e lassú, de következetes reformeszmékkel eljusson az ország 1848-ig. II. Az országgyűlési bizottságok közül az egyik legjelentősebb feladatot a jogi bizottság kapta. Nemcsak törvénykezési szervezetünket kellett megreformálnia, hanem a büntető és perjogi kódexek mellett átfogó magánjogi reformjavaslatokat is elő kellett terjesztenie. Sajnos a szakirodalom mostohagyermekként kezelte ezt a munkát, s az általános megjegyzésen túl, hogy magánjogi javaslat is született, további figyelmet nem szentelt ennek a munkának. Pedig a reformmunkáknak köszönhetően, és különösen 1827. után „forradalmi erővel" követelik magánjogunk radikális átalakítását, haladó, a polgári kornak megfelelő magánjogi törvénykönyv elkészítését. Mi a magyarázata a magánjogi tervezetek szakmai mellőzésének? A választ maguk a rendszeres munkálatok adják meg. 1791-ben és 1827-ben is a jogügyi bizottság azt a feladatot kapta, hogy készítse el a büntetőtörvénykönyvnek és a perrendtartásnak a tervezetét, valamint a magánjogi törvényeknek a javaslatait (Projectum Legum Civilum). A jogi bizottság magánjogi albizottságának nem kellett magánjogi törvénykönyvet alkotnia. Nem a kódex alkotás volt a feladatuk, csak a magánjog szerteágazó jogintézményeit kellett megreformálniuk. Ezt a tevékenységet az utókor úgy értékelte, hogy valójában nem történt más, mint Werbőczy Hármaskönyvének megismétlése. Természetesen egyik bizottság sem vállalta fel az ősiségnek és az adományrendszer eltörlésének kimondását, de azt nem állíthatjuk, hogy a bizottsági üléseken nem vetődtek fel ezek a kérdések. A jegyzőkönyvekben többször leszögezték, hogy nem kaptak felhatalmazást egy egységes magánjogi kódex megalkotására. Ezért az alapvetően szokásjogra épülő magánjogi rendszerünket, a Hármaskönyv és egyes törvények figyelembevételével megkísérelték rendszerezni, s mintegy hatvan önálló tör-