Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Homoki Nagy Mária: Kodifikáció vagy reformkísérlet
vényből álló javaslatot készítettek elő. E javaslatok nem fogják át a teljes magánjogi rendszerünket, de a legvitatottabb jogintézményekről igyekeztek teljeskörű szabályozást adni. így több törvényjavaslat foglalkozik az adományrendszerrel, ezen belül a királyi és a nádori adománybirtokokkal, az új adománnyal, az adománybirtokba való beiktatással és az esetleges ellentmondással. Külön törvényjavaslatok szabályozzák az ún. női különjogokat, ezen belül elsősorban a leánynegyedet, a hajadoni- és özvegyi jogot, valamint az özvegyi öröklést. Természetesen figyelmet fordítottak a bizottság tagjai az öröklésjogi szabályokra, ezen belül is a végrendeletre, mint a rendelkezési jog egyik megnyilvánulására, a primogenitura és senioratus jogára, és nem utolsó sorban a királyi kincstár öröklésére. Az öröklésjoggal összefüggésben önálló javaslatot készítettek az osztályrabocsátás jogintézményéről illetve az új osztályról. Az előzményeket ismerve nem meglepő, hogy különös hangsúlyt helyeztek a jogalkotók az örökbevallás és a zálog intézményére, amelyek még a felületes szemlélő számára is jelzik, hogy a hitelviszonyok és a szerződések területén lényeges új szabályozás nem történt. A szerkesztési munkát tekintve az 1791-ben és az 1827-ben kiküldött bizottság hasonló módon járt el. Ebben a vonatkozásban a két munka között lényeges eltérés nincs. Ezen magánjogi javaslatok igazi jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha egyrészt tartalmilag összehasonlítjuk a két időpontban keletkezett javaslatokat, másrészt a gyakorlatban érvényesülő szokásjogi normákkal vetjük össze, harmadrészt megvizsgáljuk, hogy a polgári törekvéseknek megfelelő radikális lépéseket megtették e a javaslatok elkészítése során. Anélkül, hogy részletekbe menően elemeznénk a magánjogi javaslatokat (az előadás korlátozott terjedelme ezt egyébként sem engedi meg) leszögezhetjük, hogy a magárijog szabályozásával foglalkozó bizottságok a polgári átalakuláshoz szükséges lépéseket nem tették meg. Nem mondták ki az ősiség megszüntetését, fenntartották az adományrendszert, mindebből következett, hogy tulajdonviszonyainkat továbbra is a feudális viszonyokból eredő kötöttség jellemezte, s mindez meghatározta a kötelmi jog szabályozását, hiszen a kötöttségek megakadályozták a szabad rendelkezési jog érvényesülését, s ezzel meggátolták a hitelviszonyok kialakulását is. Mindezek ellenére mégis fontosak a javaslatok, mert ezek kerülnek a vármegyei közgyűlések elé, s elemzésük, bírálatuk során válik egyértelművé, hogy a gyakorlat sokszor merőben eltért attól, amit megfogalmaztak, hogy a szokásjogi rendszer további fenntartása megbénítja magánjogi életünk alakulását. Ezek a megyékben lezajló viták adták a legtöbb lehetőséget arra, hogy a polgári jogegyenlőség követelményeit hangoztassák. „A paraszt birtokbirhatási joga, az ősiség eltörlése, a tized kárpótlás nélküli megszüntetése, a majorátusok eltörlése, a paraszt végrendelkezési szabadsága, hivatalképessége, személyének és vagyonának törvényes biztosítása, a vallások egyenjogúsága azok a fontosabb haladó javaslatok,"^ amelyek a magánjogi törvényjavaslatokkal kapcsolatban felmerültek. Ez a magyarázata annak, hogy több megye magánjogi törvénykönyv megalkotását követelte, ahogy azt Csong6 Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. 167. p.
