Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Gönczi Katalin: A jogképződés és a jogalkotás problematikája a középkori jogfejlődés tükrében

lázadások ténye, úgy, mint Szent László törvényi szigora,

12 viszont a jogkövetés hiányáról tanúskodnak. Az uralkodói jogalkotás elfogadásának intézményesített rendszere a magyar jogalkotás történetében csak későhb jelent meg, a rendiség kialakulására datálható, a nemesi vármegye megjelenésével épült ki. A megpecsételt törvényt a királyi kancellária megküldte a megyéknek kihirdetés végett,

13 mint arról már XIV. századi adattal rendelkezünk: Nagy Lajos király dekrétumának több kézirata tartalmazta a címzett megye megjelölését.

14 Az uralkodói döntés közösség részérói való elfogadását a jogalkotás-jogképződés folyamatában értékelve egy megkettőződött döntési mechanizmussal jellemezhetjük: a jogalkotó hatalommal rendelkező uralkodó egyedi döntése hozta létre a szabályt, de kötelező erejét a consensus populi adta. A rendi Magyarországon a tradicionális jogrendet kiegészítő, illetve megreformáló új jog alkotása tehát - továbbvezetve Luhmann gondolatát - kétszeres döntésen alapult. Az uralkodói törvénykezés mellett a középkori jogfejlődés folyamán a jogalkotásnak újabb intézményesült formái alakultak ki. A középkori tradicionális jogrend tudatos, radikális változtatását jelentette az uralkodói jogalkotás mellett a privilégium kiadása, valamint a statutáris jogalkotás, a városok, céhek, kereskedőgildák autonóm jogalkotása. A privilégium kiadása nem kötődött uralkodói hatalomhoz, hatalma birtokában bárki adhatott kiváltságlevél formájában mentességet, írhatott elő kötelezettséget.

15 Az uralkodón kívül általában magánföldesúr, valamint egyházi testület tett adományt, alkotott egyedi jogi parancsot. A privilégium és a törvény viszonyáról az újabb jogtörténeti irodalomban Wilhelm Ebei nyomán honosodott meg az a nézet, miszerint a privilégium formáját tekintve nem, tartalmára tekintettel viszont azonos a törvénnyel, mivel a kiváltságlevélben tett adomány általános érvénnyel bírt.

16 A privilégiumi rendelkezés kötelező erejét kibocsátójának a döntése alapozta meg, aki ezáltal saját hatalmi körét korlátozta. A magyar királyok által a XIIXIII. század folyamán kiadott hospesprivilégiumok

17 is az uralkodói hatalom korlátozását jelentették, a különjog gyakorlását a királyaink rendszerint csak uralkodásuk alatt garantálhatták. A kiváltságlevelek gyakori megerősítésének a tényéből viszont a rendelkezés érvényesülésének a hiányára következtethetünk. A Buda város jogának alapjául szolgáló 1244-es kiváltságlevélben például IV. Béla király biztosította a szabad bíróválasztás jogát azzal a kitétellel, hogy a megválasztott bírót neki be kell mutatni, azaz a király fenntartotta magának 12 Eckhart: Magyar alkotmány- és jogtörténet, 186. 1. Legújabban 1. Mezey Barna: A büntetőjogi intézmények története a kezdetektől a polgári átalakulásig. In: Előadásvázlatok a magyar jogtörténet köréből. Szerk.: Mezey Barna. Bp., 1995. 35-38. 1. 13 Eckhart: Magyar alkotmány- és jogtörténet, 186. 1. 14 Uo. 15 Krause, Hermann: Recht. In: Handwörterbuch zur deutschen Rechtsgeschichte. Szerk.: Adalbert Erler és mások. Berlin, 1983. 3. köt., 228 hasáb. 16 Krause: i. m. Ebel, Friedrich: Privileg. In: Ergänzbares Lexikon des Rechts. Neuwied, 1992. 1/1020 hasáb. 17 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Tanulmányok Budapest Múltjából, XIV. Bp., 1961. 17-107. 1.