Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Grábics Frigyes: Szent László győri kultusza

Ez emlékeztet az úrnapi körmenetekre, amikor a céhek szakmájuk jelvényeivel vonultak fel - valláskülönbség nélkül, kötelezően. Új szokás a századelőn: az asztaltársaságok este az Iparos és Polgári Körben ünnepséget rendeztek, sok résztvevővel és előkelő vendégekkel. A megnyitót Zechmeister Kálmán, a kör (és az ipartestület) elnöke mondta, tanulmány szerű ünnepi beszédet Ember János tanfelügyelő, zárszót Bihar Jenő, a Dunántúli Hírlap szerkesztője mondott. Közreműködtek versmondók és a zeneegylet kórusa. Ez az ünnepi est is kétségkívül ötlet volt az ünnep megújítására. 1 Aktualizálásra is volt alkalom. 1905 mozgalmas nyarán (darabont-kormány, aratósztrájk stb.): „A mai nehéz napokban is mintegy inog a föld alkotmányunk alatt (...) Szent László királyunk útján kérve kérjük az Istent"; 1915-ben: „Midőn Magyarországot ismét keletről fenyegette a letiprás, a Föld színéről eltörlés veszedelme..."; Ugyancsak 1915-ben: „Az idén egyszersmind könyörgő körmenet is", hosszabb útvonalon, a Baross utcán a városházig, majd a Deák utcán vissza. A menetben egyesületek, diákok mellett külön csoportban és zászlóikkal az egyes plébániák hívei, a mise pedig „a diadalmas békéért". Az 1917-i körmenet fő motívuma, hogy Szent László Erdélyéből kiverték a magyar hadak a betörő ellenséget, és ezután is az ő hősiességére lesz szükség. 1918-ban egyetlen regisztráló mondata marad a sajtónak, 1919 júniusában, érthetően, egy sem. Utólag mégis kiderül valami. A történtek tanúja, Bedy Vince írja: „1919 óta a szent ereklyét nem a papjelöltek, hanem fekete ruhás győri polgárok viszik. Ez a megtiszteltetés és elismerés jutalma annak a tiszteletet parancsoló, hitvallói bátorságnak, amellyel ezt a feladatot a kommunizmus idején magukra vállalták."

12 A két világháború között Az 1920-i körmenet - érthetően - „az eddiginél is nagyobb fénnyel és áhítattal" ment végbe. Az ünnep diakonus-szenteléssel egészült ki. Az év eseménye volt még Paár István kanonok főiskolai tanár cikke, az 1763-i eseményeknek minden korábbinál tüzetesebb feltárása. Az aktuális felhang pedig „az ezeréves hazához való töretlen ragaszkodás." A következő évek sablonos buzdításai és szűkszavú információi között 1924ben: „Az emberek bajok között is táncot ropnak. S mind kevesebben emlékeznek arra, amit Szent László mondott a betegágya körül álló magyaroknak: »A szegényeknek, özvegyeknek, árváknak gondját viseljétek. Az országot oltalmazzátok.«" Szent László tisztelete - láttuk - mindig része volt egy tágabb magyar kultusztörténemek, s megvoltak aktuális hangsúlyai is. Trianon után ismét ő lett a katona-, a határvédő szent. Győr szerepét pedig megemelte, hogy Nagyvárad a határon túlra került. Az egyházmegye 1936-ban kezdeményezte a kultusz megújítását. „Csak a körmenet kapcsán jut eszünkbe, de akkor is kissé félszeg módon, az Úrnapja árnyékában, hogy itt őrizzük a hermát. És a körmenet