Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 5.

államvédelmi hatóságot, a nép által annyira gyűlölt szervet, nem lehet és nem szabad - véleményem szerint - visszaállítani. Dosztál Tózsef: Tisztában van azzal, hogy szükség van egy pártra, szakszervezetre, amely a dolgozók érdekeit képviseli. A vállalatokon belül meg vannak a gazdasági vezetők, akik a gyárat vezetik. A pártszervezet felállítását csak a városban javasolja, szakszervezeti téren pedig alulról jövő választásokat javasol. Eddig vállalaton belül nagy pártapparátusok voltak, fényűző körülmények között dolgoztak (autó, stb), ugyanakkor egyes dolgozóknak probléma volt a mindennapi kenyér. Kéri a párt állásfoglalását erre vonatkozólag. Sárosi: Már korábban viták voltak a pártapparátus létszámát illetőleg. Nem indokolt az, hogy a pártnak akkora függetlenített apparátusa legyen. Példát hoz fel erre vonatkozólag, hogy például 1949-ben 4 fő volt az egyik közeli járási pártapparátus létszáma, ugyanakkor 1952-ben 12 főre emelkedett. Véleménye szerint kb. 50—70%-kal csökkenteni lehet a létszámot. Javasolja, hogy a vállalaton belül legyen pártszervezet és ott végezzen tevékeny munkát, ahol az élet folyik. Természetesen a pártapparátus mellett az államapparátusra is vonatkozik a létszámcsökkenés. Buchman: Választ kér, hogy a párt és a jelenlegi kormány milyen hathatós eszközökkel fogja az életszínvonalat emelni. Nagyon sok alacsony fizetésű dolgozónak a felesége is kénytelen dolgozni két-három gyermek mellett akiket reggel bölcsődébe visz, hogy a család meg tudjon élni. Kéri a közszükségleti cikkek árának mielőbbi csökkentését. Szalatnay Elemér: Az eseményeket megelőző időkre hivatkozva megemlíti, hogy beszélgetett pártfunkcionáriusokkal arról, hogy tragikus dolog lenne, ha a pártszervezet a nehéz időkben nem tudna, vagy nem merne a helyén maradni. Pártvonalon jóformán mindenki hiányozott. Kellett volna, hogy néhány párttag helyén maradjon és helytálljon. Megalakultak a munkástanácsok. Titkos választással az üzemi dolgozók választották őket. Ezek a tanácstagok a helyükön maradtak és helytálltak. Voltak olyan csoportok, akik kijelentették magukat a párból. Véleménye az, hogy aki hamar elszalad, azt hagyni kell. Egyesek azt mondják, hogy kényszer hatása alatt csinálták. A vagongyárban senki sem kényszerítette erre őket. A párt nem fogja öregbíteni hírnevét, ha ezeket a tagokat továbbra is megtartja soraiban. Javasolja, hogy a párt szervezése során nézzék meg, hogy milyen emberekkel, milyen nevekkel kezdik meg a munkát. A munkástanácsok és a párt szervező munkájának valahol találkozni kell. A kedélyek megnyugtatását szolgálná, ha a városi parancsnoksággal meg