Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
RECENZIÓ - Ács Anna: A Győr-sokoróaljai szőlővidék hegyközségi törvényei
A Győr-sokoróaljai szőlővidék hegyközségi törvényei 1672-1825 Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára országosan példamutató kiadványainak sorában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelentette meg 1995-ben Néma Sándor kötetét. Műhelymunka a nívós kivitelű könyv, amelyben a Győri Megyei Levéltár gyűjteményében fellelhető hegyközségi törvényeket adja közre a szerző a Győr-Sokoróaljai szőlővidékről. A fiatal, ám szakmai körökben publikációi révén ismert és elismert levéltáros több előtanulmánya e téma iránti mély érdeklődését jelzi. Néma Sándor kötete többet nyújt az olvasó számára, mint azt a cím szerint sejtene, elvárna. Bevezetőjében, mintegy témaválasztása indoklásául megfogalmazza, milyen fontos szerepet játszott a szőlőművelés az általa kellőképpen körülhatárolt kistáj népéletében. Annak ellenére, hogy a Győr-Sokoróaljai szőlővidék sohasem tartozott hazánk híres, esetenként külföldön is számontartott szőlőművelő és bortermelő vidékei közé. Áttekintve a vizsgált régió lakott és lakatlan szőlőhegyeinek kialakulásával, fejlődésével, hegytörvényeivel foglalkozó csekély számú helytörténeti irodalmat, valóban igazolva látjuk kutatási és forrásközlési törekvéseit, munkáját. Néma Sándor kötete abba a folyamatba illeszkedik, amely Égető Melinda 1985-ben megjelent szőlőhegyi szabályzatokat közzétevő gyűjteménye és tanulmánya után nyert ismét lendületet, új eredményeket felmutatva. Főként a nagy múltú tokaji és balatonfelvidéki borvidékeink történetét feldolgozó monográfiák térnek ki újabban a hegytörvényekre is, kistáji publikációról e témakörben alig van tudomásunk. Különösen ebben a tekintetben örvendetes Néma Sándor munkája. Egy kisebb régióra irányítja a szakmai figyelmet, kutatási hiátust pótol. S remélhetőleg inspirációt kapnak általa a történész-levéltáros kollégák más, esetenként jelentősége szerint mindeddig alábecsült szőlővidékek múltjának feltárására, hegytörvényeinek közzétételére. Elősegítve ezzel, hogy valaha országos összefüggéseiben, kiterjedt gazdaság-, társadalom-, jog- és településtörténeti, valamint életmódra vonatkozó kutatások tükrében értékelhessük, pontosabban: újraértékelhessük honi szőlőkultúránkat. A szerző a kötet élén külön tanulmányban ismerteti Győr vármegye szőlőművelésének történetét. Nagy gonddal és alapossággal elemez. Minden sora arról vall, hogy kiváló ismerője választott témájának. Előzményként utal a vidék szőlőművelésének római kori eredetére s felvillantja kora középkori és hódoltságkori specifikus vonásait. Részletesen vizsgálja a szőlőterület változásának társadalmi-gazdasági hátterét, okait a XVIII-XIX. századi Győr vármegyében. Ebben az időszakban alapvető változások mentek végbe a régió szőlőművelésében, annak szervezeti struktúrájában. A hódoltság alatt a pusztítások elől a szőlőhegyekbe menekült a sokorói dombság völgyeiben megtelepült lakosság egy része, biztosabb menedéket remélve és találva. Szőlőiket folyamatosan
