Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

végén összegyűjtötte Kis Ernő; s a VII. hadtest tollforgató katonáinak jelentős része a Kmety-hadosztályban szolgált. Görgey Istvánén kívül öt visszaemlékezést ismerünk Győr védelméről. Az egyik Podmaniczky Frigyesé, aki a Poeltenberg segítségére küldött 16. (Károlyi) huszárezredben szolgált; a másik a szintén itt szolgáló Waltherr Imréé, aki azonban tévedésből csornai csatát ír győri helyett. A harmadik a Kmety György hadosztályától elszakadt 23. honvédzászlóalji század főhadnagyáé, Nagy Gusztávé. Mind Görgey István, Podmaniczky, Waltherr, Nagy Gusztáv azonban a városon kívül, Szemerénél, Ménfőnél és Csanaknál vívott harcokban vettek részt, magának a városnak a védelmében nem. Ezekről a harcokról az egyik hadosztályparancsnok, Liptay Ferenc jelentése is fennmaradt. A negyedik visszaemlékezés Kársa Ferenc hadnagyé, aki Görgei kíséretében volt szemtanúja a város kiürítésének. Az ötödik visszaemlékezés írója a VII. hadtest egyik alvadásza; ő Kossuth hadosztályában, a város védelmében harcolt.

10 A csata egyik legfontosabb, s az erőviszonyokat tekintve a magyarok számára legsikeresebb fejezetéről, a város védelméről azonban csak az osztrák leírások adnak - természetesen szubjektív - képet. Ez a szubjektív ábrázolás inspirálta 1850-51-ben az akkor az olmützi várbörtönben raboskodó Kossuth Sándor alezredest, hogy megírja saját visszaemlékezéseit a csatáról. Munkájában nem csak saját emlékezetére és Ramming munkájára támaszkodhatott. Olmützben raboskodott ugyanis a VII. hadtest jónéhány más, magas beosztású tisztje is. Úgy a hadtest két hadosztályparancsnoka, Liptay Ferenc és Berzsenyi Lénárd, Rohonczy Lipót, a 16. (Károlyi) huszárezred Győrbe küldött négy századának parancsnoka és Zámbelly Lajos, aki 1849. június 20-ig betöltötte a VII. hadtest vezérkari főnöki pozícióját. Valószínűsíthető, hogy Kossuth velük is egyeztette az elkészült szöveget. Erre mutat az is, hogy Zámbelly Lajos emlékirataiban szemtanúi beszámolókra hivatkozva - szintén megírta a csata történetét (ő maga akkor már Pesten volt), s leírása több ponton egyezik Kossuthéval. Például ugyanazt a téves magyarázatát adja Kmety György hadosztálya visszavonulásának, mint Kossuth Sándor.

11 Az Olmützben raboskodó honvédtisztek közül nem Kossuth volt az egyetlen, aki megírta visszaemlékezéseit. Zámbelly Lajosról már szóltunk. Az I. hadtest vitéz hadosztályparancsnoka, Máriássy János ezredes az 1849. július 11-i komáromi, 15-17-i komáromi csatákat, az augusztus 2-i debreceni és a 10-i újsági ütközetek történetét írta meg. Tóth Ágoston ezredes, előbb az erdélyi hadsereg hadosztályparancsnoka, majd a IV. hadtest parancsnoka is írt kommentárokat Ramming művéről. Az ő hagyatékában maradt fenn - Kossuth és Máriássy visszaemlékezésein kívül - két másik töredék is: egy egylapos összefoglaló az V. hadtestben szolgáló 58. zászlóaljról, egy pedig a IV. hadtesthez tartozó, Gál László vezette hadosztály 1849. március-júniusi harcairól. Ez utóbbi szerzője talán a Gál hadosztályában szolgáló, a 62. (Turszky) gyalogezred 2. zászlóalját vezénylő Frummer Antal lehetett.

12