Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

hatóságok kezére került magyar hadműveleti iratanyagot hasznosíthatták. Ramming számára ezt az anyagot Bayer József ezredes, Görgei egykori vezérkari főnöke, illetve Molnár Ferdinánd ezredes, a hadügyminisztérium elnöki osztályának egykori vezetője készítette elő.

2 A magyar fél már jóval kevesebbet foglalkozott a csata történetével. A hadtest parancsnokát, Poeltenberg Ernőt 1849. október 6-án Aradon kivégezték; haditörvényszéki vallomásában csupán egy félmondat erejéig említette a győri csatát.

3 Klapka György vezérőrnagy, illetve vezérkari főnöke, Szillányi (Sztojkovich) Péter emlékirataikban azt tartották fő céljuknak, hogy a csatavesztés felelősségét Görgeire, illetve vezérkari főnökére, Bayer ezredesre tolják. Klapka csak az utolsó órákban érkezett a csatatérre, Szillányi meg sem jelent, így leírásuk forrásértéke erős kritikára szorul.

4 Görgei szintén csak a csata második felében volt jelen, s így emlékiratában csak röviden foglalkozik az eseményekkel.

5 Zámbelly Lajos, a VII. hadtest volt vezérkari főnöke szemtanúkra hivatkozva, de személyes emlékek nélkül írta meg a csata történetét. Ugyanez a helyzet Bayer József ezredesnek, a Központi Hadműveleti Iroda vezetőjének utólag írt hadműveleti naplójával is.

6 A későbbi feldolgozások nagyjából e négy szerző, Ramming, Klapka, Szillányi és Görgei alapján foglalták össze az eseményeket. Mivel valamennyi közül Rarnmingé volt a legrészletesebb és legszakszerűbb, a hadtörténészek, Wilhelm Rüstow, Gelich Rikhárd, Breit József többnyire az ő adatait ismételték. A szabadságharc politikai történetével foglalkozók pedig már ezt a fáradságot sem vették maguknak; Horváth Mihály már csak Rüstow és Klapka kötetét forgatta. Szávay Gyula szó szerint átvette Gelich leírását.

7 Az egyetlen kivételt egy szemtanú, Görgey István munkája jelentette. Görgey István - Görgei Artúr öccse - azt a célt tűzte maga elé, hogy a szabadságharc történetének minél nagyobb dokumentumanyagát összegyűjtve, tisztázza bátyját az árulás vádja alól. Mivel Görgei „árulásának", azaz engedetlenségének egyik kezdőpontja éppen a győri csata utáni eseménysor volt, Görgey István viszonylag részletesebben foglalkozott háromkötetes munkájában a csata előtörténetével is. ő maga az 51. zászlóalj századosaként és zászlóaljparancsnokaként szintén részt vett a győri csatában, s Matolay Viktortól, Kossuth Sándor alezredes segédtisztjétől is kapott adatokat. Ő bizonyította be, hogy - ellentétben Klapka állításaival - a magyar hadvezetés nem június 21-22-én, hanem csak 26-27-én érzékelte a Győrt fenyegető veszélyt, s hogy ebben, és így a segédcsapatok elkésésében a Duna-jobbparti parancsnokságot ellátó Klapkának is komoly szerepe volt. Az újabb leírások közül csupán Lugosy István hasznosította Görgey István adatait is.

8 Érdemes megjegyezni, hogy a győri csata egy mellékes mozzanatával, a Kmety-hadosztály elszakadásával és az ihászi ütközettel jóval több tanulmány foglalkozott az újabb irodalomban is. Ennek részben az is az oka, hogy az ihászi ütközetre vonatkozó visszaemlékezéseket még a múlt század