Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
Ha aztán talán az is előfordulna, hogy az általunk kitűzött jutalmon kívül egy-egy mágnás a maga jószántából szeretne egy művet megjutalmazni, ahogy a legutóbb az oroszoknál történt, a Társaság tisztelettel kérje őket arra, hogy az ügy lebonyolítását bízzák ránk, s a patrónus okos ítélete szerinti kikötéseket teljesíteni fogjuk. Az ilyen tudományos gyűlésen a titkár és a könyvtáros mindig jelenjen meg: az ő feladatuk, hogy felváltva olvassák fel az előterjesztett müveket." 7. A Magyar Nyelvművelő Társaság állandó kiadásai, valamint a nyereség elosztása Ez a fejezet három részben tárgyalja a várható kiadásokat, s ezeket a bevételi forrásokra szétosztja a következő szerint: Az újságírás alapját körülbelül 1560 Ft, a főnemesek és a tehetősebb polgárok adományaiból kikerekedő alapot 740 Ft költség csökkenti, végül a nyomda bevételét terhelő kiadások összege 440 Ft. A nyereség elosztására a következő javaslatot teszi: „Mindenekelőtt: minden szerző könyve teljes eladási árának egy ötödét kapja meg. Az így megmaradó négy ötöd részt tíz egyenlő részre kell osztani. E tíz részből egy jár a nyomda patrónusának, egy a titkárnak, aki egyúttal a nyomda igazgatója is, egy rész a könyvtárosnak, mivel a nyomda korrektora is. Egy részt a nyomda javítására, betűkre s más szükséges beruházásra kell fordítani. Ismét egy részt kapjon a könyvtár, hogy minden évben ritkább könyveket beszerezhessenek. Egy-egy rész legyen a nyomdászé és a könyvárusé. A fennmaradó három tizedet az érdemes tagoknak kell adni. Ha pedig a nyomda patrónusa nagylelkűen lemondana az őt jogosan megillető részről, vagy ugyanezt tenné egy szerző is, vagy ha már nem is él (ez legtöbbször a régi könyvek esetén könnyen megeshet), akkor ezek részét is a többiek között kell elosztani. Egyébként aki a nyomda patrónusa tisztét örökös jogon elfogadta, ezt a felosztást csak akkor hajtaná végre, amikor már saját székházunkban könyvtárosunk is lesz. Addig mindezt a nyereséget sajátjaként megkaphatná. Még nem fejtettem ki világosan, hogy az érdemes tagok milyen díjazásban részesülnek. Minden egyes tag megkapná: az újság tiszta hasznából, a Kegyes pártfogók és jóakaró előmozdítók adományaiból és a nyomda tiszta hasznából befolyó rá eső részt. Mindezt össze kell adni, és öt részre elosztani: ebből az öregebb tagok a három ötödét, a fiatalabbak a két ötödét kapnák meg egyenlő arányban elosztva. Ugyanannyi fiatal tag lenne ugyanis, mint amennyi öreg! Létszámuk megállapításakor arra kell figyelemmel lenni, hogy a fenti elosztás esetén az öregebb tagok évente mintegy 60 forintot kapjanak, a fiatalok kb. 40-et. Ha jelentősen megnövekednék az érdemes tagok számára jutó összeg, később a tagok számát is növelni lehetne, de úgy, hogy az öregebb tagok már 60 forintnál többet kapjanak, s a fiatalok is többet 40-nél. Ezek az érdemes férfiak, akik szerte az országban különböző kis állásokat töltenek be mint professzorok, lelkiatyák és az Isten igéjének hirdetői, továbbá csekély járadékból vagy a polgári élet szerényebb formájában élnek, bizonyára örömmel veszik ezt az évenkénti járadékot is.