Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
Ha pedig a tagok meghatározott száma esetén megtörténnék, hogy az (újság)előfizetők számának csökkenése, vagy a Pártfogók és Előmozdítók kisebb létszáma miatt a bevétel kisebb lenne, akkor emiatt ne az érdemes tagok száma, hanem csak a szétosztott összeg lenne kevesebb. Ezek a rájuk eső részt évente kétszer kapnák meg: az első félév végén, június hóban, aztán a második félévnek is a végén, decemberben." 8. Néhány legfensobb engedmény iránti kérelem Ennek lényegét Révai már a kérvényben megfogalmazta. Ez a két irat volt tehát az, melyet Révai személyesen 1784. március 31-én adott át II. Józsefnek. Bessenyei és Révai tervezete Kétségtelen, hogy Bessenyei György röpiratainak (Magyarság, Holmi) hatására foglalkozott Révai egy társaság felállításával. Ám lényegesen továbbfejlesztette, kidolgozta és saját munkásságának szolgálatába állította azok gondolatmenetét. Ezért kerülhetett a tervezet szövegébe a következő mondat: „...ezt az intézményt is mindenkit megelőzve én tervezem. (A titkár személyéről) Hogy valóban Bessenyeitől származik az alapgondolat, azt maga Révai is több helyütt említi. 29 Ám Révai újdonsága valójában az volt, hogy ő, bár csak „nyelvművelő társaságnak" nevezte a szervezetet, voltaképpen a Magyar Tudományos Akadémia első kidolgozott, konkrét javaslatával állt elő: célját, anyagi forrásait, tagjainak hierarchiáját, működési szabályzatát alaposan átgondolt, néha túlzott aprólékossággal fogalmazta meg. Javaslata szerint a Társaság legfőbb feladata az újságírás, mely egyúttal a nyelvművelést, is szolgálja. A Magyar Hírmondó jövedelméből lehetne fenntartani, működtetni a Magyar Nyelvművelő Társaságot. Révai tehát ügyesen összekapcsolta a távolabbi, messzire tekintőbb terveket a maga konkrét, szorongató helyzetének megoldásával. Bessenyei a fordítások, Kármán József és Kazinczy Ferenc pedig az eredeti alkotások segítségével akarta elérni nyelvünk fejlesztését. Révai terve, amellett, hogy kétségkívül a maga konkrét, szorongató helyzetén könnyített volna, nagyon reális és hasznos gyakorlatot honosított volna meg, ha az újságírás segítségével gazdagította volna szókincsünket, finomította volna nyelvünk darabosságát, nehézkességét. Az újság témabeli sokszínűsége, nemkevésbé országos terjesztése nyelvünk csinosodását is szolgálhatta volna. A császár politikájának ismeretére vall, hogy a hasznosság elvét hangsúlyozza a kérvényben: mind a királyi kincstárnak, mind a tudós munkatársaknak javára válik a Társaság. Révai jól tudta, hogy József rendeleteiben, politikájában centrális szerepet kap a „publica commoda", az egész társadalomra szétáradó haszon. Jellemző az is, hogy a Társaság anyagi alapjairól beszélve kitűnik, hogy ez semmiképpen sem fogja terhelni az államkasszát.
