Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez

pontos másolatot vagy legalább leírást készítenének. Hogy könyvtárunkat gazdagítsuk, mindezeket itt helyeznénk el. Az eddig ismertetett kezdeményezéseken kívül különféle irodalmi vagy más, kivált a gazdaság, a kereskedelem és egyéb közügyek fejlesztésére szolgáló kérdésekben, hazai írásműveket kell csinos kiadásban megjelentetni, s megtárgyalásukra, ahogy azt az idő és az ésszerűség kívánja, tüzes vitát szerveznénk a jótékony adományok alapjából évente kitűzött jutalom segítségével. Ezt a jutalmat mindig a három legjobb között kellene kiosztani úgy, hogy az első a jutalom három hatodát, a második a két hatodát és a harmadik az egy hatodát kapná meg. A legjobbakat a Nagyságos és Érdemes Tagok jutalmaznák meg. Valamennyi szerző a nevét tartalmazó négyszeresen összehajtott papírt csak általa ismert pecséttel lepecsételve selyemszállal kösse munkájához, hogy nevét a bírálók se ismerjék. A pályázatokat meghatározott időre kellene beküldeni: erre már előre mindig olyan időpontot kellene megállapítani, amikor a legnépesebb összejövetelre van kilátás. A pályaműveket azokhoz a tagokhoz, akik nem tudnak megjelenni, de nagy tekintélyük van, véleményezés céljából el kellene küldeni. Ilyen, remélhetőleg ritka esetben a pályaműveket sorban egyiktől a másikhoz kell eljuttatni, de véleményük ismertetése nélkül. Bírálatát ki-ki egyenesen a titkárhoz küldje meg úgy, hogy elejére egy darab papírra felírja a mű címét és a saját jeligéjét vagy szimbólumát is, melyet minden bíráló maga választana. Az utolsó bíráló magát a művet is küldje vissza. Ügyelni kell arra, hogy a bírálók közti ide-oda küldözgetés minél kevesebbe kerüljön, mert kivált eleinte a Társaság kiadásait csökkenteni kell. Mindenki a maga józan belátása szerint használja fel az adódó lehetőségeket. Végül itt, egy ünnepi gyűlésünkön, a bírálók jelenlétében a három legjobbnak mondott mű borítékját bontjuk fel, hogy a szerzőnek nyilvános dicsérő beszéddel a jutalmat átadjuk. Kiadott írásaikért majd a nyomda nyereségéből is részesedni fognak, amint könyvük elfogy. Ha akadna olyan szerző, akinek alkotása megközelíti a legjobbakét, annak a nevét is fel kell olvasni, hogy legalább méltó dicséretben részesüljön. A pályázaton nem díjazottak nevét tartalmazó borítékokat a gyűlésen résztvevő tagok jelenlétében el kell égetni, hogy tanúsítsák: a gyengébb művek alkotóinak nevét senki sem tudta meg, s így hírük és nevük sértetlen maradt. Hogy pedig a jelen nem lévő bírálók esetében is e pályázat minél gyorsabban lebonyolódjék, tanácsos, hogy a szerzők több példányban készítsék el művüket, és a távolságot szem előtt tartva meg kell szervezni, melyik bíráló kihez küldje azokat. Csak egyik példányhoz kell a gyűlésig titkosságot biztosító jeligés boríték, a többinél elegendő a jelige vagy szimbólum.. Ha az Érdemes Tagok közül is pályáznék valaki, természetesen nem lehetne saját munkájának a bírálója. A Nagyságos Tagok csak dicsőségért versenyeznének.